A Dokk.hu portálra való belépésem alkalmával, amikor az első versemet beküldtem, lehetőséget kaptam egy rövid bemutatkozásra. Nem éltem vissza vele, mindössze ennyit írtam: „A múlt ásatag kövületeként a verseimet ritmussal, rímmel, lineáris történéssel, esetenként humorral, csattanóval rontom el. Másoktól is az ilyeneket kedvelem.” Noha az eltelt hét év alatt lett volna módom megváltoztatni, máig is ugyanígy áll ott ez a két mondat.

Ezt követően terjedelmes elméleti vitákat folytattam többekkel is a kötött és az úgynevezett „szabad” versek szerepéről, létjogosultságáról, jellemzőiről. Megpróbáltam analógiákat keresni, természetesen sarkítva a kérdést, például az alábbi módon: „Az országos összetett tornász bajnokságon bemutatott nekifutásból hasra esést nem nevezik szabad dupla szaltónak. Az akácméz pH-értékének mérési módszerét szabályozó agrárminiszteri rendeletet nem nevezik szabad novellának. Amikor Pampulák Vendelke hatodik bés tanuló megszerkeszti egy R sugarú körnek egy külső P ponton átmenő érintőit, azt nem nevezik szabad csendéletnek.” Ebben az utóbbi idézetben arra próbáltam utalni, hogy a „szabad” jelző használatának nem volna szabad felmentést adnia egy adott terület egyezményesen elfogadott szakmai szabályainak betartása alól.

Lépjünk tovább, maradva továbbra is a „szabad” jelzőnél. Amikor egy költő úgy dönt, hogy megír egy verset, az égadta világon senki nem kényszeríti arra, hogy az a vers kötött legyen: szabad akaratából határoz így (kivétel, ha egy idegen nyelvű kötött formájú verset fordít a saját nyelvére). Vagyis a „szabad” jelzőnek logikailag nem volna szabad elégségesnek lennie a kétféle versforma megkülönböztetésére.

Most pedig nyissunk egy kissé: ha már a zárójelben megemlíttetett az idegen nyelv, vizsgáljuk meg a kérdéses jelző idegen nyelvű megfelelőit. A latin nyelvekben kevésbé vagyok jártas, korlátozzuk a vizsgálatot az angol és a német nyelvre. A „free” illetve „frei” jelzőt leggyakrabban három esetben használják:

• magának a szabad állapotnak a kifejezésére;
• az ingyenesség, díjmentesség kifejezésére;
• „free of” ill. „frei von” szerkezetben valamitől való mentesség kifejezésére.

Esetünkre alighanem az utolsó vonatkozhat: a nem kötött versek mentesek a rímektől, továbbá nagyon gyakran a kifejezett ritmustól, amely lehetne időmérték is. Tegyünk egy kis kitérőt. A konzervatív, kötött versformák közül számosan kaptak saját nevet: szonett, ballada, limerick, rondó, epigramma, … hosszú a sor. Egyik megnevezésben sem szerepel a „vers” szó, hiszen a dolog magától értetődik. Éppen csak az az egyetlen formai verzió tartalmazza ezt a szót, amely kifejezetten, szándékosan, szinte programszerűen nélkülöz számos formai elemet…

Rendben, feltártuk egy bizonyos szempontból a fennálló helyzetet. Ez sem kevés, de nem tartalmaz megoldást. Nem is tartalmazhat, mert a „szabad vers” elnevezés ebben a különírt, de az egybeírt „szabadvers” formájában is régóta polgárjogot kapott, többé-kevésbé tudni lehet, mit kell érteni alatta. Számomra ugyan bezavar kissé a szintén használatos „prózavers” és „verspróza” szó is, mert – bár tudni vélem, hogy az összetett szavak jellegét az utótag dönti el – nem látok érvényes definitív megkülönböztetést a három között. Akárhogy is, elmulasztottuk azt a kedvező pillanatot, amikor az avantgárd verseknek erre a válfajára meg lehetett volna alkotni akár egy addig nem létezett tetszőleges, nemzetközi szinten is jól használható szót, például: … nincs ötletem, de sajnos amúgy is mindegy.