(Kivonat a ciklusból)
Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben még bővül a megénekelt bolygók száma, bár erős korlátot jelent, hogy például "Venus & Mars" címmel Paul McCartney nevű konkurensem már kiadott egy dupla nagylemezt. Kérem, csak az olvassa el a csattanót is, akit nem zavar a felnőttnek minősíthető tartalom!
Dicsőítő dalát fújva
előáll egy szférazenész,
zengő lírát penget ujja,
s miközben az egekbe néz,
torkából egy strófa szól,
majd a kórus válaszol.
(Szerepük bár osztatlan,
nem mindig van összhangban.)
„Uralja a bolygóhadat:
méretével letarolja,
tömegével erőt mutat,
kulák lévén sok a holdja.
Akárhányszor szállt már harcba,
csak babérok sora termett,
nem volt példa még kudarcra:
hívjuk tehát Jupiternek!”
„Jupiternek, Jupiternek!”
„E bolygón a teremtmények
őszinte nagy bánatára,
akik vizet vedelnének,
nincs jég, nincs víz, nincsen pára.
Eljön a sok szerencsétlen,
kapálóznak, furán úsznak
víz nélküli medencében;
nevezzük el Uránusznak!”
„Uránusznak! Uránusznak!”
„Másik bolygót veszünk észre,
ám ha bárki sétát tesz itt,
nincsen mód, hogy kifürkéssze
csúcsait és mélységeit.
Soha nincs fény, a természet
ráborítja éjköntösét,
amely soha nem ér véget.
Ha nappal van, mért van sötét?”
„Merkúrnak! Merkúrnak!”
