Az elmúlt kb. tíz év alatt lezajlott már 2-2 országgyűlési és önkormányzati választás, így statisztikai értelemben is elegendő olyan adat gyűlt össze, amelyek módot adnak annak meghatározására, hogy a jelenleg érvényes helyi választási körzetekben milyen jellemző pártpreferencia-megoszlások alakultak ki. Ha ezek idősora egy jól értelmezhető trendet alkot, akkor nagy biztonsággal hajtható végre olyan extrapoláció, amely elfogadható valószínűségi becslést ad a 2018. tavaszi országgyűlési választások várható relatív eredményére. Utóbbi alatt – az alábbi elemzés szempontjából – azt értem, hogy várhatóan mely jelöltállító szervezetek képviselője végezhet majd az első és a második helyen; a harmadik helyezésnek gyakorlatilag nincsen mandátumban mérhető következménye. A felvázolt taktikák azt mutatják meg, hogyan ajánlott szavaznia a demokratikus oldalt preferáló választónak, hogy esély legyen a jelenlegi hatalmi berendezkedés leváltására.
Az elemzést szándékosan szűkítem le azokra az egyéni választási körzetekre, amelyekben igen nagy valószínűséggel előre jelezhető, hogy a demokratikus oldali pártok vagy pártszövetségek egyike sem, de még egy esetleg általuk támogatott független jelölt sem lehet nyertes. Nem kellemes erről a tényről tudomást venni, de ki kell használni ezt a negatívumot arra, hogy az ilyen körzetekben akár az összes olyan párt vagy pártszövetség állíthat jelöltet, amely országos listát is kíván állítani. Ügyelniük kell arra, hogy – figyelembe véve a győzelem esélyével elindított jelölteket is – ilyen körzetekből legalább 27-nek kell lennie úgy, hogy azok földrajzilag legalább tetszőleges 9 megyére és Budapestre terjedjenek ki.
Abból indulunk ki, hogy minden helyi választási körzetben legalább háromféle jelölt indul el; ha a folyamatok úgy alakulnak, hogy ebben változás lesz, akkor a sémát újra kell értelmezni. A felesleges szóismétlések elkerülése érdekében betű- és számjelöléseket vezetünk be:
- F betűvel jelöljük a Fidesz-KDNP helyi körzeti jelöltjét;
- J betűvel jelöljük a Jobbik helyi körzeti jelöltjét;
- D betűvel jelöljük a demokratikus oldali pártok vagy pártszövetségek jelöltje, illetve az általuk támogatott független jelölt közül a várhatóan leginkább támogatott jelöltet.
A betűk mellett álló számjelölés az adott jelölt várható helyezési számát mutatja: 1 a győztest, 2 a másodikat, 3 a harmadik helyezettet. Ezeknek a számoknak csak akkor van érdemi jelentőségük, ha két szomszédos helyezési szám között szignifikáns, legalább 16-20%-os relatív különbség van. Az egyszerűség kedvéért a nem nyerhető körzetekben várható megoszlásnak ötféle sémáját elemezzük alább:
- F1-J2-D3: A győztes töredék szavazatok minimalizálása érdekében, a célt szem előtt tartva, a Jobbikra kell szavazni.
- J1-F2-D3: A vesztes töredék szavazatok minimalizálása érdekében, a célt szem előtt tartva, a Jobbikra kell szavazni.
- F1-D2-J3: A vesztes töredék szavazatok maximalizálása érdekében, a demokratikus oldal jelöltjére kell szavazni.
- J1-D2-F3: A vesztes töredék szavazatok maximalizálása érdekében, a demokratikus oldal jelöltjére kell szavazni.
- F1(2)-J2(1): A Fidesz-KDNP és a Jobbik jelöltje közel azonos eséllyel küzd meg egymással a győzelemért; a célt szem előtt tartva, a Jobbikra kell szavazni.
A fenti elemzés mentes bármiféle érzelmi faktortól, megismétlem: a felvázolt taktikák azt mutatják meg, hogyan ajánlott szavaznia a demokratikus oldalt preferáló választónak, hogy esély legyen a jelenlegi hatalmi berendezkedés leváltására.
