Ennek a bejegyzésnek a címe arra utal, hogy korábban voltak már itt állatversek, pontosan hat folytatásban, nagyjából negyven darab. Itt most csak néhányat hagytam meg, mert az összeset - közöttük az itt láthatókat is - átpakoltam a Várkonyi Miklós felhasználónév alatti Facebook oldalon található "Állatkuplék", "Madarázatok" és "Rovarvilág" nevű albumokba.
Ledermedve
Sok desszertet kedvelek bár,
egyhez mindig ragaszkodtam:
kedvencem a medvelekvár,
maciforma palackokban.
Belenyalva, lekvárt nyelve
elszállnak a setét gondok,
megered a szerző nyelve:
bocsoviban mesét mondok.
Megfázott a ledér Medve,
akit virgonc kedve hajtott,
és most itt áll ledermedve,
majszolgat egy medvesajtot.
Tüsszögési rohamoktól
egy nagy Medvét talán megvéd
a családi csodadoktor:
kihívták az Örvösmedvét.
„Döktör néni, hálsz-e vélem,
vagy tiltja az álszemérem?"
„Csak a dúvad véred uszít –
de kaphatsz egy medvepuszit!”
Ha e szöveg fésületlen,
s nem használnak medvefésűk,
kritikusi testületben
sújtson örök megvetésük!
Misi Mókus sírverse
Tegnap hatkor
bérekesztettem
szánalmas
Misi-múltam:
Jött egy traktor
fékevesztetten,
lánctalpas –
kisimultam.
Dromedár
Kérdezik a Dromedárt:
”Tudja, mi az a Medárd?”
Fejét rázza válaszul.
”Negyven napig egyre hull,
zuhog, szakad zord eső,
puszta porát verdeső.”
Látni, ahogy elpirul,
patájával topogva
nyomot nyom a homokba,
ahogyan a képzelt kép
felzaklatja érzelmét.
Végezetül kérdez még:
”Kellemes bár a Medárd,
ki gyógyít meg, ha megárt?”
