Az alábbi véleményem - magam is tudom - indokolatlan általánosítást tartalmaz, hiszen minden politikai formációban, igen, mindegyikben, akad olyan kivételes személy, akire a kijelentésem lényege nem illik. Mivel ők nem a szabály, hanem a kivétel, ezért: tisztelet nekik.

A képzeletnek semmi nem szab határt, elképzeltem hát, hogy a jelenleg hatalmon levők valamelyik soron levő egetverő balfogása következtében (akad belőlük jócskán) az ellenzéknek ölébe hull a kormányváltás lehetősége. És persze tovább képzeltem. Ha megtörténik, miféle társaság kerül oda? Sajnálom, de bárhogyan is próbálnám mentegetni, csak ezek a jelzők jutnak eszembe: szellemtelen, humortalan, idejében reagálásra képtelen, az irónia, önirónia fogalmát nem ismerő, önálló gondolatok híján csak sablonokban beszélni, írni képes emberek sokasága vált fel egy ugyanilyen jelzőkkel jellemezhető másik sokaságot.

A fontos kulturális, civilizációs, európai szintű kérdésekre ugyanolyan visszamaradott, feudális válaszaik vannak: utolsó vérükig védelmeznék a színmagyar földtulajdont, vasfüggönyt húznának az úgynevezett génmódosított növényi szervezetek bejövetelét megakadályozandó (bármiféle, ma természetesen még távolról sem sejthető előnyökkel járnának is), az energetika terén a vak lóval húzott csille szintjén tartanak. Belemennének az előző rezsim főalakjainak vagyonosodási vizsgálataiba, pontosan olyan eredménnyel, mint a jelenlegiek feljelentő megbízottja, ahelyett, hogy reális mértékű adót vetnének ki a vagyonokra. Ja, hogy az a sajátjukat is érintené?

Lehet, hogy cinikus a kérdés – de biztos, hogy olyan nagyon ki akarunk kerülni a csöbörből?