Ezekben a napokban az egyik nagy közösségi portálon darabonként közreadogatott, albumba rendezgetett rövid állatverseimből állítok össze egy kötetet: nagyjából kétszáz különböző egyed íródik majd le benne. Itt alább egy olyan történetet osztok meg a Nyájas Olvasóval, amely egy ilyen kötetbe a terjedelme miatt nem fér be.
Városunkban van egy ménes,
fenntartása körülményes;
bár a pénzét jól kezeli,
állapota csődközeli.
Rombolja a köz erkölcsét
a túl magas üzemköltség,
mert bár fontos minden tétel,
forrásukként nincs bevétel.
Jött aztán egy kecsegtető
ötlettel egy befektető:
ha csődörként túledzenek,
vagy mint kanca szenvedsz sebet,
meggyógyít egy friss tápoldat,
vagy ispotály istápolgat.
Próbálkozna lókórházzal –
nálunk aztán jókor házal!
Elvittük a méntelepre:
úgy nézett ki, mint a lepra!
Addig volna jó szanálni,
míg jól fogy a lószalámi,
ám ha marad ez a fertő,
olcsóbb lesz a kanca-fartő,
s a lesántult tüzér-mének
nem lesznek jók szüzérmének.
Az ötletét megvitatva
betettünk az esti lapba
közbeszerző pályázatot:
aki indult, gályázhatott.
Százezer a komplett tender,
az is fizet, ki majd nem nyer.
Kihasználjuk minden percünk:
más dolgozik, közbe’ szerzünk.
Joga minden ajánlónak
fogát nézni kaján lónak,
szemleútra indultak hát,
képviselve számos szakmát:
lódoktor a lótrénerrel,
kontár pék a konténerrel,
toronnyal az óraláncos,
kőfaragó, balett-táncos.
Feltevődött kérdés számos,
ki is derült: egy szélhámos
emelt volna díszes plázát,
csakhogy minket ő sem ráz át;
alig ért a telephez még,
kérdései leleplezték.
Észlelve a tiszta képet,
idejében visszalépett.
Más városból indult két cég,
jó szándékban nem volt kétség;
ám szóltak a terepszemle
végén: „Itt nem telepszem le!”
Maradtak hát ezért hárman,
szakértők a lószakmában,
kimerítő leltár készül
minden fontos alkatrészrül.
Lehet vadló, tüzes táltos,
söröslóra is hatályos
a lovakra szabott szabály:
vizet vizelj, zabot zabálj!
Szomjas táltos állva hörpöl
horganyozott vasvödörből;
ám zárva a szalmabálák,
mert különben felzabálnák.
Megteltek a zabtarisznyák,
bennük doktor szabta rizsnyák,
amelynek a tápértékét
mutatja egy kápé térkép;
ha csekkre vagy bankkártyára
vásárolják, van hátránya:
levonnak a haszon végett
jutalékot, illetéket.
A versenyló-szakasz rövid,
égeti a gyertyát tövig,
és bár nyugdíj korán várja,
semmi része nem megy kárba:
vonóvá lesz farka szőre,
sörényből lesz tarka szőrme,
hasznosul a belek tárgya:
lesz belőle melegtrágya.
Az elhasznált lópatkókat,
melyek fémje horpadt, kókadt,
focikapus apukája
szögezi a kapufára.
Néhányszor még Pünkösd táján
végiglép a rücskös pályán,
majd elhagyja a meglepett
paripa a lótelepet.
Átszállítják Torontálra:
vérvonalát prolongálva
győztes csikók tenyészhetnek,
majd áldoz az enyészetnek...
És bár lelkét örömteli
útja végén kileheli,
gazdagítja lefagyasztott
hormonja a csoda-kasztot…
