A papagájok megunták a prózát.
Tudták, hogy tőlük jóval több telik:
a tehetségük úgy csak elaprózzák,
ha szolgamódra megismételik,
amiről a fülük tudomást szerez.
Madarak körében gyötrő kényszer ez,
olykor bele is pusztul némelyik.
A füzetlapnál többet tud a kotta:
szabályozza a beszéd ritmusát.
A papagájhad elsajátította,
másik műfajra tértek át tehát.
Kell majd egy karnagy, aki betanítja,
hogy szinkronozva szálljanak a szittya
szólamaik a padsorokon át.
Egy csillagmentes kupolateremben
jól betanított papagájsereg
fújja a kánont, közben szem se rebben,
az átélésük csak úgy sistereg!
A nagyszünetben aztán nagy-sietve
elrepülnek a Kanári-szigetre.
Szeretnéd-e, hogy visszajöjjenek?
Kanárikórus
2018.02.05. 17:48 Lobra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ross-satyr.blog.hu/api/trackback/id/tr6513636860
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
