Gimnazista korom óta az egyik kedvenc verssorom a "szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen". Most ehhez csatlakozott a fent lévő munkaverzióból a megfelelő sor. Miért munkaverzió? Tökéletesre csiszolt darab, úgy nézem, nincs mit változtatni rajta. Minden formai elem a helyén. Szigorúan tartja a rímeket, szótagszámot, ritmust, mégis könnyed. Gratulálok a költőnek. Irodalomkönyvbe tenném.

@idős hölgy: Örömmel üdvözlöm a tisztelt "idős hölgyet" e lapokon. Köszönöm az elismerő szavakat, őszintén örülök, hogy ilyen vélemény alakult ki a valóban munkaverziónak tekintett szövegemről (ja, én azonos volnék a Ross Satyr álnevű használóval). Annak kell tekintenem, mert túl gyorsan készült ahhoz, hogy véglegesnek mondhassam -- most pihentetem kicsit és néhány nap múlva igyekszem külső kritikus szemmel átnézni. Nagy kihívás volt és kínlódva, de örömmel farigcsáltam. :)

@Lobra: A névazonosságot sejtettem, mivelhogy a poet.hu-ról jöttem ide. Csupán a gyors elkészülése miatt nem kellene munkaverziónak tekinteni. Egy akvarell például pár óra alatt kész, és noha lehet rajta utólag még módosítani, de akkor már átfed egy másik technikával, és a frissesség elvész. A versírás egészen más, utólag annyit csiszolhat rajta az ember, amennyit akar, nem látszik meg rajta, hogy akár sokadik változatként született.
Érdekes, d e tényleg lehet valamit egyszerre kínlódva és örömmel végezni. Sőt, talán abból születik a legjobb dolog, ezt magam is megtapasztaltam.

@idős hölgy: Mivel a másik közös virtuális terünkben a tegeződés a divat, így folytatom: ha van időd, meghívlak, hogy olvasgass bele más "műfordítás" játékokba, amelyeket ezeken a lapokon korábban folytattunk. Ha magad is kedvet kapsz, kérlek, gazdagítsd tovább a szöveggyűjteményeket a saját verzióiddal. (Elárulom, hogy az itteni szabályok szerint egymástól lopni is szabad.)

@idős hölgy: Elnézést, egy félrekattintással sikerült kimoderálnom a legutolsó hozzászólásodat... :( Szerencsére a levelező rendszeremben megmaradt, így most visszamásolom ide:

@Lobra: Köszönöm a meghívást, de már előtte is kirándulgattam itt. Nagyon tehetséges műfordítókra vallanak a versek.
Én nem igazán vagyok "értelmiségi".:) Kézműveskedek, kertészkedek, főzök, talán eljön egyszer a versfaragás ideje is, de nem angol nyelvű eredetiből. Bár eléggé elfelejtettem már németül és franciául is, de pontosabb azt írnom, hogy egyikben sem jeleskedtem soha.
A blognak nagyon örülök, a versolvasás mindig is kedvenc időtöltésem volt.
Úgy látom, most sem látszik, hogy tegeződök.

nagy fejsze... az elődök és a hosszúság!
csodálom a kitartásotokat!

@Franci1969: khm, nagy a fa.
bár a fejsze sem az első fát aprítja...
hú, de késő van :)
bocsánat és jó munkát!!!

@Franci1969: Igen, sok volt az előd, nagyon sok jó részmegoldással, bár éppen csak belekukkantgattam a szövegeikbe. Lassan majd visszatérek a munkaverzió kicsiszolására.

Ühüm. Most ez egy kicsit olyan volt, mint mikor gitárt vettem. Az ürge kihoz egy hangszert, hipsz-hopsz eljátszik rajta valami gyorsvonat-flamencót, kicsit hangol rajta, gyorsan elpötyögteti Rahmanyinov d moll zongoraversenyét, aztán rám néz, és azt kérdezi: kipróbálod? Izé. Most nem annyira.
Szóval hogy ez elég jól sikerült, asszem. Úgynevezett gratulációmat fogadd.

Ja, egyébként ez megvan?
c3.hu/scripta/beszelo/00/02/24varro.htm

@mistinguett: Hidd vagy se, nekem is volt részem hasonló gitárvásárlási élményben, úgyhogy ez közös metszete a "Nagy arc kicsinyülése" című halmazainknak... Köszönöm a méltatást.

No és a Varró-féle átiraton igencsak jól mulattam, azt is köszi. :)

hú de rég jártam itt!
A holló a kedvenc verseim közé tartozik, eredetiben is és Tóth Árpád fordításában is. A fordításodba még csak beleolvastam, első ránézésre az is nagyon tetszik, majd meló után végigolvasom az egészet. :-)
Mindenesetre ilyen vers fordításának én nem is mernék nekiállni....

@TH: Szia, szívesen látlak. Köszönöm az előzetesen kedvező véleményedet. Én sem azonnal döntöttem el, hogy megpróbálkozom vele, de hát végül is akkor lehet (nem biztos, hogy lesz is) fejlődés, ha a feladatok nehezednek. A verssel kapcsolatban volt egy olyan érzésem, hogy fele ilyen hosszan is meg lehetett volna írni, de hát ez már ilyen lett...

Éppen most fejeztem be a vers megtanulását. Kicsit sokáig tartott, mert meglehetősen nehéz vers. Legalábbis számomra. Én a Tóth Árpád féle verziót tettem magamévá. Egyszerűen azért, mert Kosztolányi és Babits a sohasem/semmisem-et használta. Egy holló pedig inkább mondja, hogy soha már. Ugyi.

Egyébként az Alan Parsons Project Poe lemeze miatt tanultam meg (Tales of Mystery and Imagination).

www.youtube.com/watch?v=RcbWkMvMHrU

Külön köszönet a 9 fordításért. Sajnos Faludyé nincs közötte. Azt szeretném megtalálni! Nagy kedvencem.

Az én posztom:
qltura.blog.hu/2011/07/03/adashiba_poe_edgar_allan_a_hollo

@TrueY: Szia, üdvözöllek. Hát, a Te vállalkozásodra is ráillik a bejegyzésem címe: "Fejszét a nagy fába". Nem is talán a vers hossza miatt, bár az sem megvetendő; nekem inkább az okozna gondot hasonló esetben, hogy szinte ugyanazok a szófordulatok ismétlődnek, de mindig kicsit eltérő lörnyezetben. Az rendben van, hogy főleg a ritmus, de a rímképlet is vezeti azt, aki megjegyezni kívánja a szöveget, de mégis... nagyon nehéz. Összefügg talán a foglalkozásoddal a hosszú szövegek memorizálása?

Elolvastam a linkelt posztodat, teljesen jó kérdéseket tettél fel. Én is nehezen tudnám kiválasztani, melyik magyar fordítás van a legközelebb hozzám (leszámítva persze a sajátot...); úgy gondolom, az angol "more"-ra sokkal több és változatosabb rím lehet, mint a magyar "már"-ra (és egyetértek: szerintem is a "soha már" a hollósabb hangsor, akár külön, akár egybe írva).

@Lobra: Igen, az ismétlődő szófordulatokkal is meggyűlt a bajom. Meg a teljesen váratlan szókapcsolatokkal. No meg azzal, hogy a buszmegállóban szoktam napi 10 percet verset tanulni. Nem foglalkozás szerűen. :)

Illyés egy mondatának 47 (rövid) versszakát sokkal könnyebb volt megtanulnom, vagy Faludy haláltánc balladáját.

Igazából egyetemen kezdtem bele az Isteni színjátékba, de az első éneknél abbahagytam, mert még 99 maradt hátra. Azután az After Crying De Profundis lemeze miatt kezdtem Babitsot és József Attilát tanulni. A hollót meg az Alan Parsons Project miatt. :)

Jónás Imája:
www.youtube.com/watch?v=eTD8Inh1INc
Stalker:
www.youtube.com/watch?v=f6Av0D8HUzs

@Lobra: @TrueY: Dédnagyapám (egyszerű parasztember) a halálos ágyán kezdte el szavalni a Toldit, de az első ének végén elakadt. Hogy is van tovább? - kérdezte nagyanyámat. Nem tudom, apa. Hogyhogy nem tudod? Elfelejtettem. Hogy felejthetted el, de még fiatal vagy (hatvanvalahány éves). Ha nem emlékszel rá, meg se tanultad igazán.

@mistinguett: Hát én nem kezdenék neki a Toldynak. Másrészt akkoriban még volt idő memoritereket tanulni, mert nem volt tíví és mozi meg videnyó. ;) Most már olvasni sincs idő.

Hű de eltűnt mindenki, és kihalt a blog...én sem jártam itt már nagyon régen mondjuk...:-(

@TH: Ez teljes mértékben az én hibám... Egy kicsit más irányba fordultak a dolgok, egy amatőr versportálon próbálgatom a szerkesztői furfangokat, "weinberger" nevű használóként. Ha van kedved, nézz be: lira.kimte.hu

@Lobra: nézek majd. :)