Egy nem túl derűlátó jövendölést fogalmaztam meg anyanyelvemen, amely a következőképpen hangzik:
Lesz majd idő, mikor már nem leszek, csak testem foszlik hat láb mélyen, holtan, ám őriz még pár hű emlékezet – s majd lesz idő, mikor már nem is voltam.
Úgy ítéltem meg azonban, hogy nem foszthatom…