HTML

Satyrblog

Eredeti célom többek között amatőr alkotók szépirodalmi jellegű szövegeinek közreadása volt, ezek azonban egy bizonyos idő után az azóta megszűnt Faragóműhely nevű blogomba kerültek. Szerepelnek továbbá bevált kedvteléseim (labdarúgás, matematika, zene, nyelvek,...) köréből származó, remélhetően vitát is kiváltó bejegyzések, rövid aktuálpolitikai észrevételek. Ha úgy gondolod, hogy egy saját bejegyzésed jól illeszkedhet a blog jellemzőihez, a látogatók ízléséhez, küldd el a következő címre: miklos.varkonyi@gmail.com

Címkék

ady (1) ajovoemlekei (1) akadémia (1) alak art (1) állami támogatás (1) állatok (1) angol (15) átirat (1) ballada (1) britten (6) dalszöveg (15) divat (1) e.a.poe (1) életrajz (1) erotika (1) Európai Unió (1) felekezet (1) félrefordítás (1) felsőoktatás (1) finanszírozás (1) francia (1) frank zappa (1) futball (7) gól (1) győzelmi harsonák (1) hatod (1) hozzászólások (1) humor (24) ihlet (1) ingyenes (?) köznevelés (1) interjú (1) inverz (4) irónia (2) iskolakezdés (1) játékvezetés (3) jeszenyin (1) József Attila (1) kästner (1) képviselő (1) kipling (1) kivonat (1) klímakatasztrófa (1) könyvnap (1) kooperáció (9) környezet (1) koronavírus (3) korszerű tanszerek (1) Kozmosz (1) központozás (1) kritika (1) kultúra (6) leshelyzet (1) limerick (1) link (1) logika (1) madarak (1) magánkiadás (1) matek (1) matematika (1) mentőakciók (1) műbírálat (4) műfordítás (29) musical (1) német (3) népfelkelés (1) női BL (1) nyelvtan (1) nyereség (1) nyitási propaganda (1) orosz (1) ötvenhatos villamos (1) óvatosság (1) párbeszéd (1) philip sidney (1) poet (1) póker (1) politika (25) próza (1) radikalizmus (1) rejtvény (1) rezsidolgok (1) robert frost (1) ross satyr (18) sorozat (1) spanyol futball (1) sport (1) suzanne vega (2) szabálykönyv (1) szatíra (21) színház (1) szóhasználat (1) szonett (5) szonettkoszorú (1) szövegalkotás (1) szövegminőség (1) tankötelezettség (1) tanulmány (23) televízió (1) tender (1) tennyson (1) tesztelés (1) UEFA (1) újév (1) ujjgyakorlatok (12) üres struktúra (1) választás (5) vallás (1) valószínűségszámítás (1) VAR (1) vegyes rímképlet (1) vers (36) versenykiírás (1) videóasszisztens (1) videóklip (1) vita (6) western (1) xilofongyár (12) zene (9) zöldségek (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Lobra: Most 2022. március elseje van, 19:00 óra, és a megfelelő kijelző azt mutatja, hogy ezt a bejegyzés... (2022.03.01. 19:02) A Duna-kanyar gyöngyszeme
  • Lobra: A tény, hogy a közel kétezer megnyitás következtében rettentő sok, több mint 80 észrevétel özönlöt... (2022.02.09. 02:17) Néhány szubjektív mondat a vagyonokról
  • Lobra: A rezsiköltség-megtakarításokat végső soron a fogyasztónak kell megfizetnie például azért, mert a ... (2022.02.06. 12:47) Rezsigazdálkodás - korábban és jelenleg
  • Lobra: Köztudott, hogy az ez évi férfi labdarúgó Európa-bajnoki döntő meccseinek egyik helyszíne Budapest... (2021.04.08. 19:59) Reszkess, koronavírus!
  • Ross Satyr: Az EU az egyes tagországokra bízza a döntést, vagyis elkerülhetetlen egy sokoldalú egyeztetés, ame... (2019.04.30. 11:59) Óraátállítás

Linkblog

Vadnyugati szüret

2012.07.13. 19:23 Lobra

Jó harminc évvel ezelőtt egy amatőr gyári színtársulat tagja voltam, zenész, korrepetitor, hangszerelő, ... stb. minőségemben. Akkor írtam meg az alább látható kis bolondságot. Köszönöm Marosi Bálint segítségét abban, hogy ebben a kényelmesebben élvezhető formában ide kerülhetett a szöveg és a dalbetétek. Utóbbiak esetén meg kellett alkudni azzal a korláttal, hogy az egyértelműen női dalszövegek is férfihangon hallhatóak...

 

Vadnyugati szüret

(western muslica)

Személyek:

A Kikapós Korcsmár
A Házsártos Korcsmárné
A Buzgó Térítőnő
A Pajzán Kerítőnő
A Bölcs Seriff
A Buja Táncdalnoknő
A Szende Szűzleány
A Hétpróbás Örömleány
A Felbérelt Aranyásó
A Farmerek, Hangszereikkel

Szövegét eredeti dokumentumok mellőzésével írta;
Zenéjét szerzette, hangszerelte és előadja;
A jelmezeket, díszleteket tervezte;
A koreográfiát tervezte és betanította;
A darabot eljátssza, elénekli, eltáncolja és súg;

A TERTA IRODALMI SZIMPLA TÁRSULATA

Büfé, ruhatár, fegyvermegőrző

LÉGY OTT!

Nyitókép

Amikor a függöny felmegy, a szín sötét. Egy Farmer jön előre, szájharmonikán játssza a Nyitány dallamát. Amikor egy szakaszt eljátszott, előre jön a színpad másik oldalán a Nyitányt mesélő Farmer-1. A dallam második szakaszára, a mesélővel együtt, a bendzsós Farmer-3 is előre jön és beszáll.

Farmer-1
A tizenkilencedik század utolsó éveit írtuk. Naponta horgonyoztak le zsúfolásig telt bevándorló-hajók az Egyesült Államok keleti partjainál. Egy ködös, hideg tél eleji napon néhány magyar család is partra lépett a Korlátlan Lehetőségek Földjén. A különböző emberekben nem sok közös volt: csak szegénységük, erős karjaik, és elszántságuk.

Ekkorra fejeződik be a dallam harmadik szakasza, most beszáll a kíséretbe a gitár is, és Farmer-2 énekelni kezdi a Nyitányt.

Nyitány

Farmer-2
Elindult hát a csapat
egyre Nyugat felé,
ahol sok volt még az olyan föld,
amely senkié.
Havas csúcsú hegyek között
egy folyó folydogált,
völgyében megalapították
New Hungáriát.

A kíséretbe itt száll be a basszusgitár.

Farmer-2
Megosztoztak a folyóvölgyön
testvériesen,
s hozzáláttak, hogy belőle
termőföld legyen.
Felépült a kis templom,
feszület a főfalon,
s szemben vele
felépült a szalon.

Erre a végszóra világosodik ki a szín, esetleg villogni vagy futni kezdenek a SALOON felirat betűi. A zene viszonylag gyorsan elhalkul, a Farmerek az asztalukhoz ülnek, búslakodnak, sóhajtoznak, némán "beszélgetnek", lemondóan legyintgetnek, stb.)

Kocsmáros (feleségével jön fel a pincéből, mindkettőjük kezében egy-egy üveg. beszélgetnek): No, ezzel megvolnánk. De ennél több vizet már igazán nem keverhetek a whiskybe! Mindig elpirulok, amikor kérnek tőlem egy deci whiskyt tisztán...

Kocsmárné: Te csak ne sajnáld őket! Tavasszal, amikor ide ette őket a fene, még kinéztek valahogy, csak naplemente tájt, a földről hazafelé jövet tértek be egy-két órára. De mostanában, mióta végeztek a nagy nyári munkákkal, naphosszat itt gubbasztanak, szomorkodnak, a hangjukat sem hallani.

Kocsmáros: Honnan jöttek ezek ide?

Kocsmárné: Valami mogyorózsákról motyogtak.

Kocsmáros: Talán Magyarországról!

Kocsmárné: Talán.

Kocsmáros: És vajon odahaza is a kocsmában ücsörögték végig az egész őszt?

Kocsmárné: Ki tudja? Hisz egymás köt azt a keveset is a saját nyelvükön gagyogják. (Pisztolylövés hallatszik.)

Kocsmáros: Hallga csak, alighanem épp megint egy új kört kérnek. Most talán megtudhatnád!

Kocsmárné (Kíváncsian indulna oda, de aztán észbe kap és megtorpan): Micsoda?! Engem küldenél, hogy kiszolgáljam őket?!

Kocsmáros (Ijedten): Jaj, dehogy, dehogy! (Sietve indulna, megbotlik, visszaszól): Csak nyelvbotlás volt.

Kocsmárné: Na azért!

Kocsmáros (Odamegy a Farmerek asztalához): Tessék, uraim, mit hozhatok?

Farmer-4: Mondja, főnök, biztos, hogy nincs bora?

Kocsmáros: Micsodám, tisztelettel?

Farmer-4: Nem micsodája! Bora. Bor. Wein. Vino. In vino veritas.

Kocsmáros: Drága uraim, miért kezdik megint? Van négyféle whisky, hatféle gin ...

Farmer-4: Fuj, micsoda pályinka az, amit kukoricából, rizsából, fenyőtűből főznek?

Kocsmáros: Miért, maguknál miből csinálták azt a ... bőrt?

Farmer-4: Bort, főnök, bort. Hajaj, hogy miből ... Szőlőből.

Kocsmáros: Mi az a szőlő?

Farmer-4: Az, főnök, egy édes, zamatos, fürtös gyümölcs, amit ilyentájt szüreteltünk odahaza.

Kocsmáros: Hogy mit? Mit csináltak vele?

Farmer-4: A szüret ... az, főnök, munka is volt, ünnep is volt ... gyönyörű volt ... tán igaz se volt.

Kocsmáros: Hát meséljen már egyszer róla!

Farmer-4: A szüretről? Hát jó, hallgasson ide!

Itt következik a "Country-szüret". A Farmerek csak egy keveset lépnek előre. A dalok alatt lehetőleg csak ők legyenek megvilágítva.

Country-szüret

A szüret nálunk szép volt,
még tisztán emlékszem:
földre húzta az indát
a sok kövér szőlőszem.
Roskadozott a puttony
az érett fürtöktől,
majd tartalma a taposókádba dőlt.

Mustos hordót húztunk
a taposókád elé,
bő folyamban ömlött
a natúr-szőlőlé.
Dolgoztak a talpak,
a szőlő meglapult,
a habos lé a hordóinkba hullt.

Magas volt a teljesítmény,
lapos a szőlőszem,
táncos kedvű fürge lányok
lába nem pihen.
De egy sem tett túl Malvinon,
a karikalábú nőn,
negyvenhármas lúdtalpa itt
kimondott előny!

Szétszéledtek a párok,
amikor a nap lement;
dolgos nap után járt nekik
egy kis happy-end.
A történtekből novemberre
nyolc lagzi lött,
s májusra tíz kis koraszülött.

S ha kételkedve kérdeznéd,
hogy ez meg hogy lehet:
az egyik párnak hármasikre lett!

A szám után a Farmerek ismét búsan, sóhajtozva visszaülnek, az egyik különösen elszomorodik, kezére hajtja a fejét, látszik, hogy zokog.

Kocsmáros: Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen szépek a magyar népdalok!

Farmer-1: Látom, kocsmáros, maga nagyon ért a zenéhez. Talán bizony játszik is valamilyen hangszeren?

Kocsmáros (Hátra mutat, a felesége felé, és közben a hárfázást utánozza): Játszom hát. Hárpián. (Észreveszi a zokogó Farmert) Hát ezt a társukat meg mi lelte?

Farmer-1: Hagyja szegényt. Ő ismerte a legjobban azt a bizonyos Malvint.

Kocsmáros: Még odahaza?

Farmer-1: Igen, szomszédok voltak. Kicsi kora óta ismerte. Egyszer el is akarta jegyezni.

Kocsmáros: És? Nem egyeztek bele a szülők?

Farmer-1: Nem az volt a baj. Nem talált akkora gyűrűt, ami ráment volna a lány ujjára. De ne zavarja őt, hadd búsulja ki magát.

Térítőnő (Egy "templomi" orgonafutam kíséretében bejön egy utazótáskával a lengőajtón, a táskát leteszi): Adjon isten, jóemberek.

Farmer-3: Jöjjön be, asszonyság, foglaljon helyet. De mi ez a maskara magán?

Térítőnő: Maskara?! Én anglikán misszionárius vagyok!

Farmer-3 (Nem érti, de azért bólint): Aha. És tessék mondani, a "vagyok"-on kívül a többi az mit jelent?

Térítőnő: Hát, járom az országot, és hirdetem az Igét.

Farmer-3: Na ja, így már világos. És mondja csak ... atyámnak nem szólíthatom ... tisztelendő anyám ...?

Térítőnő: Szólíts csak nővérednek, fivérem.

Farmer-3: Hát akkor mondd, nővérem, igehirdetés közben, csak úgy pihenésképpen ... nem hirdetnél néha főnevet is?

Térítőnő: Hogyhogy főnevet?

Farmer-3: Hát például a Joe Lakatosh-féle ultraszuper bajuszpödrő és hajnövesztő szert!

Térítőnő: Ki az a Joe Lakatosh?

Farmer-3: Én.

Térítőnő: De hiszen te kefehajú vagy és bajusztalan!

Farmer-3: Na ja, használat előtt!

Térítőnő: Nem, fivérem, ilyen világi hívságokkal mi nem foglalkozunk.

Farmer-3: Akkor mi járatban vagy most itt, nővérem?

Térítőnő: Egyházam bízott meg, hogy járjam be az országot, és toborozzak össze egy női kart.

Farmer-3: Egy micsodát?

Térítőnő: Szóval, fiatal lányokat kell keresnem egy kórusba, főleg altot.

Farmer-3: Nagy huncut vagy te, nővérem! Hisz az "alt" az éppen hogy öreget jelent!

Térítőnő: Fivérem, most egy kicsit fáradt vagyok a magyarázgatásra, de mindenfelé tettem ki hirdetményt, olvassátok azt el, abból mindent megtudtok.

Farmer-3: Olvasni ...! Hisz azt mi nem tudunk. (Benyit a "hivatásos" Lány). De ha lányt keresel, nővérem, itt van épp egy, ezt már igazán magaddal vihetnéd.

Térítőnő: Milyen kedves tőletek, ez az önzetlen segítség!

Farmer-3: Na igen, mi már egy kicsit unjuk őt.

Lány: Szép jónapot mindenkinek. Szólt a bíró, hogy itt egy hölgy a városból új lányokat keres. (A Térítőnő felé:) Maga az?

Térítőnő: Milyen érdekes, mély zengésű hang! Mondd, gyermekem, te hívő leány vagy?

Lány: Hívőnek hívő vagyok. Miért?

Térítőnő: Énekelni tudsz-e?

Lány: Szoktam. De ezt speciel ritkán kérik.

Térítőnő: Szeretnélek kipróbálni.

Lány: De asszonyom! Ott azért még nem tartok!

Térítőnő: Ne érts félre, leányom! (Hatalmas hangvillát vesz elő, a Lány megijed tőle) Énekeld utánam! (A hangvillát odaüti valamihez, meghallgatja, majd néhány hangot előénekel)

Lány (Rettentő hamisan, nyikorogva utána énekli)

Térítőnő (Fülét befogva menekül): Hát bizony, a hangod még képzésre szorul, de ha szorgalmas leszel, lehetsz egy jó szoprán.

Lány (Kuncogva): Szop-rán? Ezt a kifejezést még nem is hallottam. És mennyi lenne a keresetem?

Térítőnő: De leányom, mi ezt teljesen jótékony alapon csináljuk.

Lány: Még hogy jótékony alapon! Nevetséges.

Térítőnő: Hát csak nem fogunk pénzt szedni érte a templomban?

Lány: Mi!? Templomban kell csinálni?!

Térítőnő: Később, ha majd már jobban megy, esetleg temetéseken is.

Lány (Rémülten kiszalad): Jézusmária, Szentjózsef!

Térítőnő (A Farmerek felé): Hát ez meg mitől ijedt úgy meg? (A búsuló Farmer itt újra felzokog bánatában.) Ejnye, fivérem, hogy viselkedhetsz ennyire férfiatlanul?

Farmer-1: Ne ingereld most őt, nővérünk, nagy az ő bánata.

Térítőnő: Annál jobb lesz neki, ha elmondja. Megkönnyebbül tőle. Nos, fivérem, ki vele, halljuk!

Farmer-5: Hát jó, nővérem, elmondom.

Itt következik a "Nyúlós-nyálas rock... ". Világítás csak az éneklőre, a szám végén teljes fény.

Nyúlós-nyálas rock a szőlőről

Farmer-5:
Amikor megláttam egyszer
a domboldalon,
olyan aprócska volt még ő,
s én el se hittem volna,
hogy egy forró nyár alatt
érett gyümölccsé nő.

Aztán eljött az ősz,
s én úgy lestem őt,
és vártam, lesz-e alkalom,
hogy a domboldalon,
a tőkék között
egyszer leszakíthatom.

Olyan ennivalóan édes volt,
ha bántottam – elfordult.
Tengerzöld színű szép szemeiből
könny helyett a must csordult.

Azóta eltelt sok év,
volt sok kaland,
de visszavárom én még őt,
mert a régi ízeket
soha nem felejti el,
aki kóstolt már szőlőt!

Térítőnő: Milyen megindító történet! Indulok is, hogy kis szobám magányában imádkozzam zaklatott lelked megnyugvásáért. (Oldalt kimegy)

Farmer-1: Az az ima aztán ugyan sokat ér! Sokkal jobb volna, ha már az Aranyásó megjönne.

Farmer-3: Aranyásó? Hát az meg minek?

Farmer-1: Még a hajón idefele találkoztam vele, aztán nyár elején újra összefutottunk. Ő úgyis becsavarogja az egész országot, hát megkértem, keressen olyan helyet, ahol van szőlő. Megegyeztünk, hogy ősz közepe tájt ismét erre jön majd, és benéz.

Farmer-3: Hiába, Gazsi bátyám, te vagy az ész közöttünk! Fiúk, igyunk már egyet erre a pompás ötletre! Kocsmáros! Még egy kört nekünk! (Odaülnek sorban a bárpulthoz)

Kocsmáros: Igenis, uraim. (Levesz a pultra öt kis poharat, körberakja őket, majd az üvegből egyszerre tölt mindegyikbe. Közben magyarázza:) Ezt a figurát még a főiskolán tanították nekünk. (A teletöltött poharakat a pulton akarja a Farmerek elé csúsztatni, azok kapnának is utána, de a poharak túl gyorsak, a pult végén mind leesik a földre, és irtózatos csörömpöléssel összetörnek. A Farmerek döbbenten nézik az üvegcserepeket és a szétfolyó whiskyt.) Úgy látszik, akkor épp hiányoztam ...

Farmer-3: Jó lesz nekünk a régi módon is, csak már ihassunk!

Kocsmáros: (Újra töltögetve): Akkor, uraim, hadd használjam ki az alkalmat, nekem is van egy kis meglepetésem. Bejelentem a világhírű énekesnőt és táncosnőt, az egzotikus Mexikó gyöngyszemét: következik az isteni Bella!

Farmerek (Tapsolnak, "Halljuk, halljuk!" De az Énekesnő helyett a Kocsmárné jelenik meg.)

Kocsmárné: Mi volt ez az éktelen csörömp? És mi az, hogy énekesnő? (Lép egyet a Kocsmáros felé) Táncosnő? (Még egy lépés) Bella? (Még egy lépés)

Kocsmáros: De anyukám, én csak meg akartalak lepni ...

Kocsmárné: Hát az sikerült! Csak te meg ne lepődj!

Kocsmáros: De hát mi rosszat tettem?

Kocsmárné: Nagyon remélem, hogy eddig semmit, és nagyon ajánlom, hogy ezután se tégy!

Kocsmáros: Ugyan már, anyukám ...

Kocsmárné: Ha megtudom, hogy csak egy ujjal is hozzáérsz ...

Kocsmáros: Dehogy fogod megtudni!

Kocsmárné: Ha csak egyszer is kétértelműen nézel rá, esküszöm, kiszúrok a szemeddel!

Kocsmáros: De hiszen én egyedül csak a te érdekeidet nézem, anyukám! Tudod, mekkora forgalmat fog ez a nő csinálni? (Kezeit dörzsöli)

Kocsmárné: Micsoda?! Az én házam nem olyan ház!

Kocsmáros: Nem úgy! Az italforgalmunkat fogja megnövelni!

Kocsmárné: Ja, az más. Arra ráfér. Na, akkor hadd jöjjön ez a Bella.

Itt következik a "Joli-rumba". A szám alatt fokozatosan mindenki átveszi a mozgást, a Farmerek és a Kocsmárosék is először csak nézik, azután bekapcsolódnak. A Kocsmárné először vissza akarja tartani Kocsmárost, de azután ő maga sem tud ellenállni. De tánc közben is vigyáz arra, hogy a Kocsmáros ne az Énekesnőt, hanem őt nézze, stb. Szám végén hatalmas taps, Énekesnő hajlongva kimegy.

Joli-rumba

Bella: Az a föld, ahol napvilágra jöttem,
kontinensünk déli csücskén fekszik.
Sok éve már, hogy elmaradt mögöttem,
mégis visszavár engem Mexik (ó!)

Az a föld, ahol kisleányként éltem,
tiszta báját máig el nem veszti.
Annyi férfi epekedett ott értem,
kiváltképp sok mulatt és sok meszti (c!)

Esténként eljöttek házunk elé,
és az erkélyre hívott a dal.
És hogyha eljött a nagy Karnevál,
akkor táncoltam mindannyival!

Ez az úr, akit vonz a dalművészet,
tequiláért jött el kis falumba.
A határon engem lopva átcsempészett,
és azóta itt szól ez a rumba!

Kerítőnő (Két bőrönddel, napernyővel jön be, feltűnően öltözött és kifestett nő): Jónapot, atyafiak!

Farmer-2: Kendnek is, anyalány!

Kerítőnő: Nana, nem kell mindjárt bizalmaskodni, csak mert egyedül jöttem!

Farmer-2 (Kihúzza magát, "bajuszát pödri", stb., tetszeni akar): Egyedül?!

Kerítőnő: Egyedül jöttem – de nem egymagamban fogok továbbálni!

Farmer-2: Jaj, hát ne álljon már tovább, üljön le közénk!

Kerítőnő (Bőröndjeit átadja a Farmernek, leül az asztalhoz): Mivel múlatják itt maguk az időt?

Farmer-2: Hát, kártyázgatunk, iszogatunk, el-elbicskázgatunk ... De kendet mi hozta erre?

Kerítőnő Megmondom, hátha segíthetnek. A városból jövök, fiatal lányokat keresek.

Farmer-2: Na, akkor elkésett, szépasszony. Már van itt egy ilyen. Az is lányokat keres, az egyházban kell majd ingyen énekelniük.

Kerítőnő: No, az én házamban nem éppen a daltudásukra kíváncsiak! Vidámabb a munka, könnyű és magas a kereset.

Farmer-2: Csak nem egy ... "olyan" házat vezet?

Kerítőnő: Milyen "olyan" házat?

Farmer-2: Hát ... egy amolyan vereslámpásat.

Kerítőnő: Olyat bizony, nincs azon semmi szégyellnivaló.

Farmer-2: És nincs elég örömleányzó?

Kerítőnő: Tudják, én modern elvek alapján vezetem kis intézményemet. Tudom, hogy jó előre gondoskodni kell a káderutánpótlásról: időbe telik, míg a betanított munkásból szakmunkás lesz.

Farmer-2: De mi lesz akkor a mostani szaj ... szakmunkásokkal?

Kerítőnő: Hja, ilyenek a kapitalizmus farkastörvényei! De én legalább tudom, hogy nem árdrágítással kell a rosszul menő boltot fellendíteni.

Farmer-2: Hanem?

Kerítőnő: Hát a személyzetet kell lecserélni.

Kocsmáros (Odamegy a Kerítőnőhöz): Mit hozhatok, asszonyság?

Kerítőnő: Elébb vacsorát, aztán ... Van szobája?

Kocsmáros (Kedvtelve végignézi): Van hát! (Súgja.) Feljön?

Kerítőnő: Kivenni szeretném a szobát!

Kocsmáros: Hát a jobbikban a Térítőnő szállt meg, de a másik még kiadó.

Kerítőnő: Nahát, ebben is megelőzött az a perszóna! De kerüljön csak a szemem elé!

Egy orgonaakkordra meg is jelenik szobája felől a Térítőnő, és itt következik a kettőjük duettje, miközben a többi szereplő az énekszövegnek megfelelő némajátékot játssza.

A Pajzán Kerítőnő és a Buzgó Térítőnő duettje

Térítőnő:
Akinek az Úr lelket adott,
dicsérje lelkes szóval őt,
hisz az Élet Ő, az Igazság, s a Szeretet!

Kerítőnő:
Akinek az Úr testet adott,
az is mondhat egy imát,
mert szeretni – a testtel is lehet!

Térítőnő:
Akinek az Úr lelket adott,
emeljen Néki templomot,
ahol megtisztítja lelkét egy fohász!

Kerítőnő:
Akinek az Úr testet adott,
az meg hozzám jöjjön el:
az én házam szintén tiszta ház!

Térítőnő:
Mi lelki vigasszal gyógyítjuk,
ha a bánat a lelkedet átjárja,
s a Sátán ellen minket véd a kereszt.

Kerítőnő:
A mi diszkrét, kedves házunkba
a papok is gyakran átjárnak,
tán jobb vigaszt nyújt nékik mégis a test?

Térítőnő:
Akinek az Úr lelket adott,
van abban lelkiismeret,
és fennen szóval utasít vissza titeket!

Kerítőnő:
Akinek az Úr testet adott,
az csak nappal ájtatos,
s egy vidám estre vendégünk lehet!

A duett végén a Térítőnő is leül egy asztalhoz, és látja, amint a Kocsmáros a Kerítőnőnek egy tálon ételt visz.

Térítőnő: Kocsmáros!

Kocsmáros: Parancsol a kedves vendég?

Térítőnő: Az ott (Kerítőnőre mutat) mit eszik?

Kocsmáros: Rántottát.

Térítőnő: Hány tojásból?

Kocsmáros: Tízből.

Térítőnő (Hangosan): Egy rántottát kérek, tizenegy tojásból!

Kerítőnő (Felkapja a fejét, a villa kiesik a kezéből): Micsoda?! Ez a kóró túl akar engem zabálni?! Na megállj csak! Kocsmáros! Egy tripla whiskyt kérek!

Kocsmáros: Igenis, egy tri ...

Térítőnő: Kérek két tripla whiskyt!

Kocsmáros (Töltöget): Két trip ...

Térítőnő: Édességnek pedig egy Sodó dö Pompadúr á lá Satóbriant!

Kerítőnő: Nekem meg egy Ruzsenoár dö Szilvuplé á lá Samzelizét!

Kocsmáros: De hölgyeim, ez itt egy kocsma, nem a TIT nyelviskola! Két madártej rendel.

Lány (Most a "szende" változat, külsejében is, hangjában is): Dicsértessék, keszcsókolom. Kérem szépen, itt van a toborzó?

Kerítőnő: Á, milyen helyre kis csibe! (Feláll, odamegy hozzá, körbejárja, nézegeti) Járkálj egy kicsit, lányom! (A Lány tesz néhány lépést) Nem rossz ... most pedig mutass talán egy pózt!

Lány: Egy pózt? (Csodálkozik, azután vállat von) Jó, mutathatok. (Térdre ereszkedik, fejét lehajtja, kezét imára összekulcsolja)

Kerítőnő: Érdekes, a mi lányaink általában nem a kezüket teszik össze, hanem a lábukat (Kezével mutatja, hogy "szét"). De hát, jó pap holtig tanul.

Lány: Igen, anyám, én is szeretnék sok újat megtanulni.

Kerítőnő: Arra minálunk bőven lesz lehetőséged.

Lány: Hát akkor én fel is iratkoznék ...

Kerítőnő: Szívesen felveszlek, lányom, látom, hogy közibénk való vagy. Gyakorlatod van-e?

Lány: Hát én eddig még csak inkább kedvtelésből ... a fürdőszobában ...

Kerítőnő: És még ő akar tanulni! No, csibém, itt a címünk, elsejével beléphetsz.

Lány: Köszönöm, anyám, addig is szorgalmasan fogok gyakorolni.

Kerítőnő: Túlzásba azért ne vidd, csibém! (A Lány indulna kifelé, de a beviharzó Seriffbe ütközik.)

Seriff: Senki ne mozduljon, kezeket az asztalra! (Elővesz egy fényképet, sorra összehasonlít vele mindenkit, de egyre reménytelenebb, a fejét rázza, elteszi a képet.)

Kocsmáros: Keres valakit, Seriff?

Seriff: Magának elmondom, ha tudja tartani a száját.

Kocsmáros: Én ne tudnám, egy ilyen feleség mellett!

Seriff: Szóval, egy brutális kéjgyilkost keresek.

Kocsmáros: Seriff, ez izgi!

Seriff: Pssszt! És a nyomok ide vezetnek!

Kocsmáros: Ide? Hisz ezt a pár családot én úgy ismerem, mint a tenyeremet! Ezek a légynek se tudnának ártani ...

Seriff: Bezzeg az én madárkám! Megtámadja a fiatal lányokat, megerőszakolja, megöli őket, majd a testüket feldarabolja és elássa.

Kocsmáros (Keresztet vet): Irgalmas isten!

Seriff: Nem látott az utóbbi időben valaki idegent, aki fiatal lányokról, esetleg női testrészekről beszélt?

Kocsmáros: De hisz hónapok óta idegen férfi nem tette be ide a lábát.

Seriff: Kár. Hát akkor ... (Tiszteleg, indulna kifelé, de hirtelen eszébe jut még valami, visszafordul) No és nő?

Kocsmáros (Legyint): Nő, az van most is, kettő is ... (Neki is eszébe jut valami) Várjon, Seriff, mindkettőjük fiatal lányokat keres! Az egyik, a gebe, valami női karról beszél ...

Seriff (Jegyzetfüzetébe ír): Áhá!! Női kar!

Kocsmáros: A másik meg, az a töltöttgalamb, inkább a lányok lábát emlegeti ...

Seriff: (Jegyzetfüzetébe ír): Áhá!! Lányok lábát!! (Becsattantja a jegyzetfüzetet.) Minden világos! Egy bűnbandával állunk szemben, amely két nőből áll ...

Kocsmáros: De Seriff, ezek ...

Seriff (Még jobb ötlet jut az eszébe): ... Vagy két, női ruhában járó férfiból!

Kocsmáros: Az ki van zárva!

Seriff: Maga honnan tudja?

Kocsmáros: Pssszt! Egy szót se a feleségem előtt!

Seriff: No jó, én most elmegyek erősítésért, maga addig kövessen el mindet, hogy a nők itt maradjanak!

Kocsmáros (Kaján mosollyal): Mindent el fogok követni.

Seriff: De nehogy gyanút fogjanak!

Kocsmáros: Gyanút? Azt nem fognak fogni.

Kocsmárné (Megjelenik és meglátja a két nőt, akik az asztaloknál falatoznak. A Térítőnőnek már alig megy le a falat a torkán, de hősiesen erőlteti): Mi az, még két újabb énekesnőt felbéreltél? (Észreveszi, hogy a Kocsmáros titokban inni akart) És mit dugdosol ott a hátad mögött? Csak nem valamilyen magas alkoholtartalmú italt?

Kocsmáros: Anyukám, nem iszom én, hogy is mernék! Csak idegenáru minőségellenőrzést tartok.

Kocsmárné: Lehelj rám! (A Kocsmáros rálehel, a Kocsmárné elfintorítja az orrát) Fuj, ez tiszta alkohol! Kísérőt is! (A Kocsmáros csuklik egyet) Tudtam! Tudtam!!! Te rendszeresen dézsmálod a raktárkészletet, és azt hiszed, én nem veszem észre! Te naiv, hiszen a Főkönyv mindent megmutat!

Kocsmáros: De anyukám ...

Kocsmárné: Kuss, most én beszélek! Túlságosan elszemtelenedtél az utóbbi időben! Már elfelejtetted, hogy én csináltam belőled valakit? Hiszen egy szál kengyelben vettelek férjül!

Kocsmáros: Kettőben, anyukám ...

Kocsmárné: Az mindegy! De én majd eszedbe juttatom, hogy tudd mihez tartani magadat. Mit legyintgetsz, mit sóhajtozol?

Kocsmáros: De anyukám, hisz én csak örömömben sóhajtottam.

Kocsmárné: Örömödben?

Kocsmáros: Hát persze. Hiszen csudajó, gyönyörű az élet!

Itt következik a "Házsártos ... " szám. A Kocsmárné a Kocsmáros felé fordulva énekli, közben az igyekszik eljátszani mindazt, amiről szó van az énekben.

 

 

A Házsártos Korcsmárné dala

Kocsmárné: Én még emlékszem a baljóslatú napra:
ellovagoltál faházunk előtt,
s mert vidékünkön túl kevés a férfi,
atyám mondta: "Lányom, fogd meg őt!"
Igen, ez tény, s a tények makacs dolgok,
a megoszlásban rossz volt az arány –
s ha a településen megjelent egy nadrág,
hogy megszerezze, tódult minden lány,
hogy megszerezze, tódult minden lány!

Mikor jó atyámtól asszonyodnak kértél,
hozományként e szalont kaptad meg.
A cégtáblán a te neved van kiírva,
de mi vettük a cégért is neked.
Igen, ez tény, s a tények makacs dolgok,
nem árt, hogyha eszedbe vésed jól:
a nevedre szól a kocsma engedélye,
de a betétkönyv az én nevemre szól!
A betétkönyv az én nevemre szól!

Mikor az énekesnő bekopogott egy szép nap,
te alku nélkül szerződtetted őt,
de én kirúgom majd, lába se éri a földet,
hisz nyíltan csábít téged, a szemem előtt!
Igen, ez tény, s a tények makacs dolgok,
a szemeid majdhogy el nem olvadnak,
de el ne feledd, hogy ki is az úr a háznál:
ahogy én fütyülök, te úgy táncolhatsz csak!
Ahogy én fütyülök, te úgy táncolhatsz csak!

A szám végén a Farmerek visszaülnek az asztalukhoz. Lónyerítés hallatszik, majd kintről hangok: "Emeljétek le ... úgy ... óvatosan ..." stb. Betámolyog az Aranyásó, elvergődik az asztalig, rárogy.)

Farmer-1: De hiszen ez az Aranyásó! Hé, bátyám, mesélj már!

Aranyásó (Alig piheg): Egy ... whiskyt ... előbb (A Kocsmáros hozza az üveget, tölt egy kis pohárba. Az Aranyásó megfogja a kezét) Csak ... félig ... (A félig töltött poharat az asztalra teszi, az üveget kikapja a Kocsmáros kezéből, kiissza.)

Farmer-1: Na, mesélj már, ne csigázz!

Aranyásó: Hát ... sok helyen megfordultam ... kerestem, kutattam ... míg azután ...

Farmer-1: Találtál?

Aranyásó: Hát, ha jó volt a rajz, amit adtál ...

Farmer-1: Hoztál-e mintát belőle?

Aranyásó: Hoztam ... egy keveset ...

Farmer-1: És hol lelted meg?

Aranyásó: A Yukon ...

Farmer-1: Hol?!

Aranyásó: A Yukon folyó mellett ... volt egy ültetvény ... valami vulgáris kertész ...

Farmer-1: Bulgárkertész!

Aranyásó: Aha, ő is ezt mondta, de ennek semmi értelme.

Farmer-1: Na és hol van most?

Aranyásó: Elástam egy fa alá.

Farmer-1: Minek a szőlőt fa alá ásni?!

Aranyásó: Nem a szőlőt. Azt a ... kertészt.

Farmer-1: Miért?

Aranyásó: Mert meghalt szegény.

Farmer-1: Pont amikor odaértél?

Aranyásó: Nem. Pont amikor fejbe vertem.

Farmer-1: Fejbe verted?

Aranyásó: Fejbe hát. Vonakodott szépszerivel szőlőt adni.

Farmer-1: Szegény feje. No de hol a szőlő?

Aranyásó (Kikiabál): Hozzátok be a hordót, fiúk! (Ketten begörgetnek egy hatalmas hordót, áhítattal kinyitják, a Farmer-1 oda se nézve belenyúl, majd egyre mélyebbre nyúl, végül a legaljáról kikotor egy csenevész kis fürtöt.)

Kocsmáros: Mit akarnak kezdeni ezzel a satnya vakarékkal?

Farmer-1: Nyugi, főnök! Robinson is egy cső kukoricával kezdte.

Kocsmáros: Kérem, uraim, én csak a legjobbakat kívánom maguknak!

Kocsmárné: De az árusítás jogát magamnak kötöm ki!

Farmer-1: Legyen nyugodt, asszonyság, nem lesz verseny a maguk löttyei és a mi borunk között!

Hirtelen sötét, és mint a Nyitánynál, most is csak egy szájharmonika játszik. Az első szakasz végén most minden hangszer beszáll, és minden Farmer meg van világítva.

 

 

Finálé

Farmer-2
Erős volt a szőlő,
a földben megfogant,
ápolgatták nagy szeretettel,
gondosan.
Szél ellen is óvták,
az édes fürtöket,
s ősz közepére megvolt
a szüret.

A basszus és a ritmus kiszáll, hátra lépnek, már csak a gitár és a bendzsó kíséri a szájharmonikát és az éneket.

Megteltek a hordók,
erjed a must és forr,
még egy év, és felaranylik
a bor.
El is terjedt gyorsan
hódított az új ital,
s a bor nyomában vidám volt
a dal.

A gitár is elhallgat, a szájharmonika és bendzsó kíséretével a mesélő Farmer-1 zárja a darabot.

Farmer-1: Néhány év alatt a bor meghódította az Egyesült Államokat, és felkeltette lakói érdeklődését az ország iránt, ahonnan ez a királyi nedű származott. A bevándorló-hajók élelmes tulajdonosai most már a visszaútra is megtöltötték hajóikat a kíváncsi amerikaiakkal, és felvirágzott a magyar idegenforgalom.

 

Lehet, hogy a történelemkönyvekben nem egészen így van leírva mindez. De ugye lehetett volna így is?

Egyedül a szájharmonika játszik, miközben lassan összezáródik a

 

F Ü G G Ö N Y

2 komment

Címkék: zene western színház musical

A bejegyzés trackback címe:

https://ross-satyr.blog.hu/api/trackback/id/tr684655525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.07.16. 07:36:55

...és a fentiek egyben azt is jelentik hogy a darab színpadra is került, társulatostul, díszletestül, zenéstül mindenestül? :-)

Lobra · http://ross-satyr.blog.hu 2012.07.16. 11:17:19

@mB: Büszkén mondhatom, hogy nemcsak színpadra került, de a telefongyári premier után turnéra is vittük. No igen... Az a turné egyetlen állomásból állt...
süti beállítások módosítása