Jó harminc évvel ezelőtt egy amatőr gyári színtársulat tagja voltam, zenész, korrepetitor, hangszerelő, ... stb. minőségemben. Akkor írtam meg az alább látható kis bolondságot. Köszönöm Marosi Bálint segítségét abban, hogy ebben a kényelmesebben élvezhető formában ide kerülhetett a szöveg és a dalbetétek. Utóbbiak esetén meg kellett alkudni azzal a korláttal, hogy az egyértelműen női dalszövegek is férfihangon hallhatóak...

 

Vadnyugati szüret

(western muslica)

Személyek:

A Kikapós Korcsmár
A Házsártos Korcsmárné
A Buzgó Térítőnő
A Pajzán Kerítőnő
A Bölcs Seriff
A Buja Táncdalnoknő
A Szende Szűzleány
A Hétpróbás Örömleány
A Felbérelt Aranyásó
A Farmerek, Hangszereikkel

Szövegét eredeti dokumentumok mellőzésével írta;
Zenéjét szerzette, hangszerelte és előadja;
A jelmezeket, díszleteket tervezte;
A koreográfiát tervezte és betanította;
A darabot eljátssza, elénekli, eltáncolja és súg;

A TERTA IRODALMI SZIMPLA TÁRSULATA

Büfé, ruhatár, fegyvermegőrző

LÉGY OTT!

Nyitókép

Amikor a függöny felmegy, a szín sötét. Egy Farmer jön előre, szájharmonikán játssza a Nyitány dallamát. Amikor egy szakaszt eljátszott, előre jön a színpad másik oldalán a Nyitányt mesélő Farmer-1. A dallam második szakaszára, a mesélővel együtt, a bendzsós Farmer-3 is előre jön és beszáll.

Farmer-1
A tizenkilencedik század utolsó éveit írtuk. Naponta horgonyoztak le zsúfolásig telt bevándorló-hajók az Egyesült Államok keleti partjainál. Egy ködös, hideg tél eleji napon néhány magyar család is partra lépett a Korlátlan Lehetőségek Földjén. A különböző emberekben nem sok közös volt: csak szegénységük, erős karjaik, és elszántságuk.

Ekkorra fejeződik be a dallam harmadik szakasza, most beszáll a kíséretbe a gitár is, és Farmer-2 énekelni kezdi a Nyitányt.

Nyitány

Farmer-2
Elindult hát a csapat
egyre Nyugat felé,
ahol sok volt még az olyan föld,
amely senkié.
Havas csúcsú hegyek között
egy folyó folydogált,
völgyében megalapították
New Hungáriát.

A kíséretbe itt száll be a basszusgitár.

Farmer-2
Megosztoztak a folyóvölgyön
testvériesen,
s hozzáláttak, hogy belőle
termőföld legyen.
Felépült a kis templom,
feszület a főfalon,
s szemben vele
felépült a szalon.

Kocsmárné: Te csak ne sajnáld őket! Tavasszal, amikor ide ette őket a fene, még kinéztek valahogy, csak naplemente tájt, a földről hazafelé jövet tértek be egy-két órára. De mostanában, mióta végeztek a nagy nyári munkákkal, naphosszat itt gubbasztanak, szomorkodnak, a hangjukat sem hallani.

Kocsmáros: Honnan jöttek ezek ide?

Kocsmárné: Valami mogyorózsákról motyogtak.

Kocsmáros: Talán Magyarországról!

Kocsmárné: Talán.

Kocsmáros: És vajon odahaza is a kocsmában ücsörögték végig az egész őszt?

Kocsmárné: Ki tudja? Hisz egymás köt azt a keveset is a saját nyelvükön gagyogják. (Pisztolylövés hallatszik.)

Kocsmáros: Hallga csak, alighanem épp megint egy új kört kérnek. Most talán megtudhatnád!

Kocsmárné (Kíváncsian indulna oda, de aztán észbe kap és megtorpan): Micsoda?! Engem küldenél, hogy kiszolgáljam őket?!

Kocsmáros (Ijedten): Jaj, dehogy, dehogy! (Sietve indulna, megbotlik, visszaszól): Csak nyelvbotlás volt.

Kocsmárné: Na azért!

Kocsmáros (Odamegy a Farmerek asztalához): Tessék, uraim, mit hozhatok?

Farmer-4: Mondja, főnök, biztos, hogy nincs bora?

Kocsmáros: Micsodám, tisztelettel?

Farmer-4: Nem micsodája! Bora. Bor. Wein. Vino. In vino veritas.

Kocsmáros: Drága uraim, miért kezdik megint? Van négyféle whisky, hatféle gin ...

Farmer-4: Fuj, micsoda pályinka az, amit kukoricából, rizsából, fenyőtűből főznek?

Kocsmáros: Miért, maguknál miből csinálták azt a ... bőrt?

Farmer-4: Bort, főnök, bort. Hajaj, hogy miből ... Szőlőből.

Kocsmáros: Mi az a szőlő?

Farmer-4: Az, főnök, egy édes, zamatos, fürtös gyümölcs, amit ilyentájt szüreteltünk odahaza.

Kocsmáros: Hogy mit? Mit csináltak vele?

Farmer-4: A szüret ... az, főnök, munka is volt, ünnep is volt ... gyönyörű volt ... tán igaz se volt.

Kocsmáros: Hát meséljen már egyszer róla!

Farmer-4: A szüretről? Hát jó, hallgasson ide!

Itt következik a "Country-szüret". A Farmerek csak egy keveset lépnek előre. A dalok alatt lehetőleg csak ők legyenek megvilágítva.

Country-szüret

A szüret nálunk szép volt,
még tisztán emlékszem:
földre húzta az indát
a sok kövér szőlőszem.
Roskadozott a puttony
az érett fürtöktől,
majd tartalma a taposókádba dőlt.

Mustos hordót húztunk
a taposókád elé,
bő folyamban ömlött
a natúr-szőlőlé.
Dolgoztak a talpak,
a szőlő meglapult,
a habos lé a hordóinkba hullt.

Magas volt a teljesítmény,
lapos a szőlőszem,
táncos kedvű fürge lányok
lába nem pihen.
De egy sem tett túl Malvinon,
a karikalábú nőn,
negyvenhármas lúdtalpa itt
kimondott előny!

Szétszéledtek a párok,
amikor a nap lement;
dolgos nap után járt nekik
egy kis happy-end.
A történtekből novemberre
nyolc lagzi lött,
s májusra tíz kis koraszülött.

S ha kételkedve kérdeznéd,
hogy ez meg hogy lehet:
az egyik párnak hármasikre lett!

A szám után a Farmerek ismét búsan, sóhajtozva visszaülnek, az egyik különösen elszomorodik, kezére hajtja a fejét, látszik, hogy zokog.

Kocsmáros: Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen szépek a magyar népdalok!

Farmer-1: Látom, kocsmáros, maga nagyon ért a zenéhez. Talán bizony játszik is valamilyen hangszeren?

Kocsmáros (Hátra mutat, a felesége felé, és közben a hárfázást utánozza): Játszom hát. Hárpián. (Észreveszi a zokogó Farmert) Hát ezt a társukat meg mi lelte?

Farmer-1: Hagyja szegényt. Ő ismerte a legjobban azt a bizonyos Malvint.

Kocsmáros: Még odahaza?

Farmer-1: Igen, szomszédok voltak. Kicsi kora óta ismerte. Egyszer el is akarta jegyezni.

Kocsmáros: És? Nem egyeztek bele a szülők?

Farmer-1: Nem az volt a baj. Nem talált akkora gyűrűt, ami ráment volna a lány ujjára. De ne zavarja őt, hadd búsulja ki magát.

Térítőnő (Egy "templomi" orgonafutam kíséretében bejön egy utazótáskával a lengőajtón, a táskát leteszi): Adjon isten, jóemberek.

Farmer-3: Jöjjön be, asszonyság, foglaljon helyet. De mi ez a maskara magán?

Térítőnő: Maskara?! Én anglikán misszionárius vagyok!

Farmer-3 (Nem érti, de azért bólint): Aha. És tessék mondani, a "vagyok"-on kívül a többi az mit jelent?

Térítőnő: Hát, járom az országot, és hirdetem az Igét.

Farmer-3: Na ja, így már világos. És mondja csak ... atyámnak nem szólíthatom ... tisztelendő anyám ...?

Térítőnő: Szólíts csak nővérednek, fivérem.

Farmer-3: Hát akkor mondd, nővérem, igehirdetés közben, csak úgy pihenésképpen ... nem hirdetnél néha főnevet is?

Térítőnő: Hogyhogy főnevet?

Farmer-3: Hát például a Joe Lakatosh-féle ultraszuper bajuszpödrő és hajnövesztő szert!

Térítőnő: Ki az a Joe Lakatosh?

Farmer-3: Én.

Térítőnő: De hiszen te kefehajú vagy és bajusztalan!

Farmer-3: Na ja, használat előtt!

Térítőnő: Nem, fivérem, ilyen világi hívságokkal mi nem foglalkozunk.

Farmer-3: Akkor mi járatban vagy most itt, nővérem?

Térítőnő: Egyházam bízott meg, hogy járjam be az országot, és toborozzak össze egy női kart.

Farmer-3: Egy micsodát?

Térítőnő: Szóval, fiatal lányokat kell keresnem egy kórusba, főleg altot.

Farmer-3: Nagy huncut vagy te, nővérem! Hisz az "alt" az éppen hogy öreget jelent!

Térítőnő: Fivérem, most egy kicsit fáradt vagyok a magyarázgatásra, de mindenfelé tettem ki hirdetményt, olvassátok azt el, abból mindent megtudtok.

Farmer-3: Olvasni ...! Hisz azt mi nem tudunk. (Benyit a "hivatásos" Lány). De ha lányt keresel, nővérem, itt van épp egy, ezt már igazán magaddal vihetnéd.

Térítőnő: Milyen kedves tőletek, ez az önzetlen segítség!

Farmer-3: Na igen, mi már egy kicsit unjuk őt.

Lány: Szép jónapot mindenkinek. Szólt a bíró, hogy itt egy hölgy a városból új lányokat keres. (A Térítőnő felé:) Maga az?

Térítőnő: Milyen érdekes, mély zengésű hang! Mondd, gyermekem, te hívő leány vagy?

Lány: Hívőnek hívő vagyok. Miért?

Térítőnő: Énekelni tudsz-e?

Lány: Szoktam. De ezt speciel ritkán kérik.

Térítőnő: Szeretnélek kipróbálni.

Lány: De asszonyom! Ott azért még nem tartok!

Térítőnő: Ne érts félre, leányom! (Hatalmas hangvillát vesz elő, a Lány megijed tőle) Énekeld utánam! (A hangvillát odaüti valamihez, meghallgatja, majd néhány hangot előénekel)

Lány (Rettentő hamisan, nyikorogva utána énekli)

Térítőnő (Fülét befogva menekül): Hát bizony, a hangod még képzésre szorul, de ha szorgalmas leszel, lehetsz egy jó szoprán.

Lány (Kuncogva): Szop-rán? Ezt a kifejezést még nem is hallottam. És mennyi lenne a keresetem?

Térítőnő: De leányom, mi ezt teljesen jótékony alapon csináljuk.

Lány: Még hogy jótékony alapon! Nevetséges.

Térítőnő: Hát csak nem fogunk pénzt szedni érte a templomban?

Lány: Mi!? Templomban kell csinálni?!

Térítőnő: Később, ha majd már jobban megy, esetleg temetéseken is.

Lány (Rémülten kiszalad): Jézusmária, Szentjózsef!

Térítőnő (A Farmerek felé): Hát ez meg mitől ijedt úgy meg? (A búsuló Farmer itt újra felzokog bánatában.) Ejnye, fivérem, hogy viselkedhetsz ennyire férfiatlanul?

Farmer-1: Ne ingereld most őt, nővérünk, nagy az ő bánata.

Térítőnő: Annál jobb lesz neki, ha elmondja. Megkönnyebbül tőle. Nos, fivérem, ki vele, halljuk!

Farmer-5: Hát jó, nővérem, elmondom.

Itt következik a "Nyúlós-nyálas rock... ". Világítás csak az éneklőre, a szám végén teljes fény.

Nyúlós-nyálas rock a szőlőről

Farmer-5:
Amikor megláttam egyszer
a domboldalon,
olyan aprócska volt még ő,
s én el se hittem volna,
hogy egy forró nyár alatt
érett gyümölccsé nő.

Aztán eljött az ősz,
s én úgy lestem őt,
és vártam, lesz-e alkalom,
hogy a domboldalon,
a tőkék között
egyszer leszakíthatom.

Olyan ennivalóan édes volt,
ha bántottam – elfordult.
Tengerzöld színű szép szemeiből
könny helyett a must csordult.

Azóta eltelt sok év,
volt sok kaland,
de visszavárom én még őt,
mert a régi ízeket
soha nem felejti el,
aki kóstolt már szőlőt!

Térítőnő: Milyen megindító történet! Indulok is, hogy kis szobám magányában imádkozzam zaklatott lelked megnyugvásáért. (Oldalt kimegy)

Farmer-1: Az az ima aztán ugyan sokat ér! Sokkal jobb volna, ha már az Aranyásó megjönne.

Farmer-3: Aranyásó? Hát az meg minek?

Farmer-1: Még a hajón idefele találkoztam vele, aztán nyár elején újra összefutottunk. Ő úgyis becsavarogja az egész országot, hát megkértem, keressen olyan helyet, ahol van szőlő. Megegyeztünk, hogy ősz közepe tájt ismét erre jön majd, és benéz.

Farmer-3: Hiába, Gazsi bátyám, te vagy az ész közöttünk! Fiúk, igyunk már egyet erre a pompás ötletre! Kocsmáros! Még egy kört nekünk! (Odaülnek sorban a bárpulthoz)

Kocsmáros: Igenis, uraim. (Levesz a pultra öt kis poharat, körberakja őket, majd az üvegből egyszerre tölt mindegyikbe. Közben magyarázza:) Ezt a figurát még a főiskolán tanították nekünk. (A teletöltött poharakat a pulton akarja a Farmerek elé csúsztatni, azok kapnának is utána, de a poharak túl gyorsak, a pult végén mind leesik a földre, és irtózatos csörömpöléssel összetörnek. A Farmerek döbbenten nézik az üvegcserepeket és a szétfolyó whiskyt.) Úgy látszik, akkor épp hiányoztam ...

Farmer-3: Jó lesz nekünk a régi módon is, csak már ihassunk!

Kocsmáros: (Újra töltögetve): Akkor, uraim, hadd használjam ki az alkalmat, nekem is van egy kis meglepetésem. Bejelentem a világhírű énekesnőt és táncosnőt, az egzotikus Mexikó gyöngyszemét: következik az isteni Bella!

Farmerek (Tapsolnak, "Halljuk, halljuk!" De az Énekesnő helyett a Kocsmárné jelenik meg.)

Kocsmárné: Mi volt ez az éktelen csörömp? És mi az, hogy énekesnő? (Lép egyet a Kocsmáros felé) Táncosnő? (Még egy lépés) Bella? (Még egy lépés)

Kocsmáros: De anyukám, én csak meg akartalak lepni ...

Kocsmárné: Hát az sikerült! Csak te meg ne lepődj!

Kocsmáros: De hát mi rosszat tettem?

Kocsmárné: Nagyon remélem, hogy eddig semmit, és nagyon ajánlom, hogy ezután se tégy!

Kocsmáros: Ugyan már, anyukám ...

Kocsmárné: Ha megtudom, hogy csak egy ujjal is hozzáérsz ...

Kocsmáros: Dehogy fogod megtudni!

Kocsmárné: Ha csak egyszer is kétértelműen nézel rá, esküszöm, kiszúrok a szemeddel!

Kocsmáros: De hiszen én egyedül csak a te érdekeidet nézem, anyukám! Tudod, mekkora forgalmat fog ez a nő csinálni? (Kezeit dörzsöli)

Kocsmárné: Micsoda?! Az én házam nem olyan ház!

Kocsmáros: Nem úgy! Az italforgalmunkat fogja megnövelni!

Kocsmárné: Ja, az más. Arra ráfér. Na, akkor hadd jöjjön ez a Bella.

Itt következik a "Joli-rumba". A szám alatt fokozatosan mindenki átveszi a mozgást, a Farmerek és a Kocsmárosék is először csak nézik, azután bekapcsolódnak. A Kocsmárné először vissza akarja tartani Kocsmárost, de azután ő maga sem tud ellenállni. De tánc közben is vigyáz arra, hogy a Kocsmáros ne az Énekesnőt, hanem őt nézze, stb. Szám végén hatalmas taps, Énekesnő hajlongva kimegy.

Joli-rumba

Bella: Az a föld, ahol napvilágra jöttem,
kontinensünk déli csücskén fekszik.
Sok éve már, hogy elmaradt mögöttem,
mégis visszavár engem Mexik (ó!)

Az a föld, ahol kisleányként éltem,
tiszta báját máig el nem veszti.
Annyi férfi epekedett ott értem,
kiváltképp sok mulatt és sok meszti (c!)

Esténként eljöttek házunk elé,
és az erkélyre hívott a dal.
És hogyha eljött a nagy Karnevál,
akkor táncoltam mindannyival!

Ez az úr, akit vonz a dalművészet,
tequiláért jött el kis falumba.
A határon engem lopva átcsempészett,
és azóta itt szól ez a rumba!

Kerítőnő (Két bőrönddel, napernyővel jön be, feltűnően öltözött és kifestett nő): Jónapot, atyafiak!

Farmer-2: Kendnek is, anyalány!

Kerítőnő: Nana, nem kell mindjárt bizalmaskodni, csak mert egyedül jöttem!

Farmer-2 (Kihúzza magát, "bajuszát pödri", stb., tetszeni akar): Egyedül?!

Kerítőnő: Egyedül jöttem – de nem egymagamban fogok továbbálni!

Farmer-2: Jaj, hát ne álljon már tovább, üljön le közénk!

Kerítőnő (Bőröndjeit átadja a Farmernek, leül az asztalhoz): Mivel múlatják itt maguk az időt?

Farmer-2: Hát, kártyázgatunk, iszogatunk, el-elbicskázgatunk ... De kendet mi hozta erre?

Kerítőnő Megmondom, hátha segíthetnek. A városból jövök, fiatal lányokat keresek.

Farmer-2: Na, akkor elkésett, szépasszony. Már van itt egy ilyen. Az is lányokat keres, az egyházban kell majd ingyen énekelniük.

Kerítőnő: No, az én házamban nem éppen a daltudásukra kíváncsiak! Vidámabb a munka, könnyű és magas a kereset.

Farmer-2: Csak nem egy ... "olyan" házat vezet?

Kerítőnő: Milyen "olyan" házat?

Farmer-2: Hát ... egy amolyan vereslámpásat.

Kerítőnő: Olyat bizony, nincs azon semmi szégyellnivaló.

Farmer-2: És nincs elég örömleányzó?

Kerítőnő: Tudják, én modern elvek alapján vezetem kis intézményemet. Tudom, hogy jó előre gondoskodni kell a káderutánpótlásról: időbe telik, míg a betanított munkásból szakmunkás lesz.

Farmer-2: De mi lesz akkor a mostani szaj ... szakmunkásokkal?

Kerítőnő: Hja, ilyenek a kapitalizmus farkastörvényei! De én legalább tudom, hogy nem árdrágítással kell a rosszul menő boltot fellendíteni.

Farmer-2: Hanem?

Kerítőnő: Hát a személyzetet kell lecserélni.

Kocsmáros (Odamegy a Kerítőnőhöz): Mit hozhatok, asszonyság?

Kerítőnő: Elébb vacsorát, aztán ... Van szobája?

Kocsmáros (Kedvtelve végignézi): Van hát! (Súgja.) Feljön?

Kerítőnő: Kivenni szeretném a szobát!

Kocsmáros: Hát a jobbikban a Térítőnő szállt meg, de a másik még kiadó.

Kerítőnő: Nahát, ebben is megelőzött az a perszóna! De kerüljön csak a szemem elé!

Egy orgonaakkordra meg is jelenik szobája felől a Térítőnő, és itt következik a kettőjük duettje, miközben a többi szereplő az énekszövegnek megfelelő némajátékot játssza.

A Pajzán Kerítőnő és a Buzgó Térítőnő duettje

Térítőnő:
Akinek az Úr lelket adott,
dicsérje lelkes szóval őt,
hisz az Élet Ő, az Igazság, s a Szeretet!

Kerítőnő:
Akinek az Úr testet adott,
az is mondhat egy imát,
mert szeretni – a testtel is lehet!

Térítőnő:
Akinek az Úr lelket adott,
emeljen Néki templomot,
ahol megtisztítja lelkét egy fohász!

Kerítőnő:
Akinek az Úr testet adott,
az meg hozzám jöjjön el:
az én házam szintén tiszta ház!

Térítőnő:
Mi lelki vigasszal gyógyítjuk,
ha a bánat a lelkedet átjárja,
s a Sátán ellen minket véd a kereszt.

Kerítőnő:
A mi diszkrét, kedves házunkba
a papok is gyakran átjárnak,
tán jobb vigaszt nyújt nékik mégis a test?

Térítőnő:
Akinek az Úr lelket adott,
van abban lelkiismeret,
és fennen szóval utasít vissza titeket!

Kerítőnő:
Akinek az Úr testet adott,
az csak nappal ájtatos,
s egy vidám estre vendégünk lehet!

A duett végén a Térítőnő is leül egy asztalhoz, és látja, amint a Kocsmáros a Kerítőnőnek egy tálon ételt visz.

Térítőnő: Kocsmáros!

Kocsmáros: Parancsol a kedves vendég?

Térítőnő: Az ott (Kerítőnőre mutat) mit eszik?

Kocsmáros: Rántottát.

Térítőnő: Hány tojásból?

Kocsmáros: Tízből.

Térítőnő (Hangosan): Egy rántottát kérek, tizenegy tojásból!

Kerítőnő (Felkapja a fejét, a villa kiesik a kezéből): Micsoda?! Ez a kóró túl akar engem zabálni?! Na megállj csak! Kocsmáros! Egy tripla whiskyt kérek!

Kocsmáros: Igenis, egy tri ...

Térítőnő: Kérek két tripla whiskyt!

Kocsmáros (Töltöget): Két trip ...

Térítőnő: Édességnek pedig egy Sodó dö Pompadúr á lá Satóbriant!

Kerítőnő: Nekem meg egy Ruzsenoár dö Szilvuplé á lá Samzelizét!

Kocsmáros: De hölgyeim, ez itt egy kocsma, nem a TIT nyelviskola! Két madártej rendel.

Lány (Most a "szende" változat, külsejében is, hangjában is): Dicsértessék, keszcsókolom. Kérem szépen, itt van a toborzó?

Kerítőnő: Á, milyen helyre kis csibe! (Feláll, odamegy hozzá, körbejárja, nézegeti) Járkálj egy kicsit, lányom! (A Lány tesz néhány lépést) Nem rossz ... most pedig mutass talán egy pózt!

Lány: Egy pózt? (Csodálkozik, azután vállat von) Jó, mutathatok. (Térdre ereszkedik, fejét lehajtja, kezét imára összekulcsolja)

Kerítőnő: Érdekes, a mi lányaink általában nem a kezüket teszik össze, hanem a lábukat (Kezével mutatja, hogy "szét"). De hát, jó pap holtig tanul.

Lány: Igen, anyám, én is szeretnék sok újat megtanulni.

Kerítőnő: Arra minálunk bőven lesz lehetőséged.

Lány: Hát akkor én fel is iratkoznék ...

Kerítőnő: Szívesen felveszlek, lányom, látom, hogy közibénk való vagy. Gyakorlatod van-e?

Lány: Hát én eddig még csak inkább kedvtelésből ... a fürdőszobában ...

Kerítőnő: És még ő akar tanulni! No, csibém, itt a címünk, elsejével beléphetsz.

Lány: Köszönöm, anyám, addig is szorgalmasan fogok gyakorolni.

Kerítőnő: Túlzásba azért ne vidd, csibém! (A Lány indulna kifelé, de a beviharzó Seriffbe ütközik.)

Seriff: Senki ne mozduljon, kezeket az asztalra! (Elővesz egy fényképet, sorra összehasonlít vele mindenkit, de egyre reménytelenebb, a fejét rázza, elteszi a képet.)

Kocsmáros: Keres valakit, Seriff?

Seriff: Magának elmondom, ha tudja tartani a száját.

Kocsmáros: Én ne tudnám, egy ilyen feleség mellett!

Seriff: Szóval, egy brutális kéjgyilkost keresek.

Kocsmáros: Seriff, ez izgi!

Seriff: Pssszt! És a nyomok ide vezetnek!

Kocsmáros: Ide? Hisz ezt a pár családot én úgy ismerem, mint a tenyeremet! Ezek a légynek se tudnának ártani ...

Seriff: Bezzeg az én madárkám! Megtámadja a fiatal lányokat, megerőszakolja, megöli őket, majd a testüket feldarabolja és elássa.

Kocsmáros (Keresztet vet): Irgalmas isten!

Seriff: Nem látott az utóbbi időben valaki idegent, aki fiatal lányokról, esetleg női testrészekről beszélt?

Kocsmáros: De hisz hónapok óta idegen férfi nem tette be ide a lábát.

Seriff: Kár. Hát akkor ... (Tiszteleg, indulna kifelé, de hirtelen eszébe jut még valami, visszafordul) No és nő?

Kocsmáros (Legyint): Nő, az van most is, kettő is ... (Neki is eszébe jut valami) Várjon, Seriff, mindkettőjük fiatal lányokat keres! Az egyik, a gebe, valami női karról beszél ...

Seriff (Jegyzetfüzetébe ír): Áhá!! Női kar!

Kocsmáros: A másik meg, az a töltöttgalamb, inkább a lányok lábát emlegeti ...

Seriff: (Jegyzetfüzetébe ír): Áhá!! Lányok lábát!! (Becsattantja a jegyzetfüzetet.) Minden világos! Egy bűnbandával állunk szemben, amely két nőből áll ...

Kocsmáros: De Seriff, ezek ...

Seriff (Még jobb ötlet jut az eszébe): ... Vagy két, női ruhában járó férfiból!

Kocsmáros: Az ki van zárva!

Seriff: Maga honnan tudja?

Kocsmáros: Pssszt! Egy szót se a feleségem előtt!

Seriff: No jó, én most elmegyek erősítésért, maga addig kövessen el mindet, hogy a nők itt maradjanak!

Kocsmáros (Kaján mosollyal): Mindent el fogok követni.

Seriff: De nehogy gyanút fogjanak!

Kocsmáros: Gyanút? Azt nem fognak fogni.

Kocsmárné (Megjelenik és meglátja a két nőt, akik az asztaloknál falatoznak. A Térítőnőnek már alig megy le a falat a torkán, de hősiesen erőlteti): Mi az, még két újabb énekesnőt felbéreltél? (Észreveszi, hogy a Kocsmáros titokban inni akart) És mit dugdosol ott a hátad mögött? Csak nem valamilyen magas alkoholtartalmú italt?

Kocsmáros: Anyukám, nem iszom én, hogy is mernék! Csak idegenáru minőségellenőrzést tartok.

Kocsmárné: Lehelj rám! (A Kocsmáros rálehel, a Kocsmárné elfintorítja az orrát) Fuj, ez tiszta alkohol! Kísérőt is! (A Kocsmáros csuklik egyet) Tudtam! Tudtam!!! Te rendszeresen dézsmálod a raktárkészletet, és azt hiszed, én nem veszem észre! Te naiv, hiszen a Főkönyv mindent megmutat!

Kocsmáros: De anyukám ...

Kocsmárné: Kuss, most én beszélek! Túlságosan elszemtelenedtél az utóbbi időben! Már elfelejtetted, hogy én csináltam belőled valakit? Hiszen egy szál kengyelben vettelek férjül!

Kocsmáros: Kettőben, anyukám ...

Kocsmárné: Az mindegy! De én majd eszedbe juttatom, hogy tudd mihez tartani magadat. Mit legyintgetsz, mit sóhajtozol?

Kocsmáros: De anyukám, hisz én csak örömömben sóhajtottam.

Kocsmárné: Örömödben?

Kocsmáros: Hát persze. Hiszen csudajó, gyönyörű az élet!

Itt következik a "Házsártos ... " szám. A Kocsmárné a Kocsmáros felé fordulva énekli, közben az igyekszik eljátszani mindazt, amiről szó van az énekben.

 

 

A Házsártos Korcsmárné dala

Kocsmárné: Én még emlékszem a baljóslatú napra:
ellovagoltál faházunk előtt,
s mert vidékünkön túl kevés a férfi,
atyám mondta: "Lányom, fogd meg őt!"
Igen, ez tény, s a tények makacs dolgok,
a megoszlásban rossz volt az arány –
s ha a településen megjelent egy nadrág,
hogy megszerezze, tódult minden lány,
hogy megszerezze, tódult minden lány!

Mikor jó atyámtól asszonyodnak kértél,
hozományként e szalont kaptad meg.
A cégtáblán a te neved van kiírva,
de mi vettük a cégért is neked.
Igen, ez tény, s a tények makacs dolgok,
nem árt, hogyha eszedbe vésed jól:
a nevedre szól a kocsma engedélye,
de a betétkönyv az én nevemre szól!
A betétkönyv az én nevemre szól!

Mikor az énekesnő bekopogott egy szép nap,
te alku nélkül szerződtetted őt,
de én kirúgom majd, lába se éri a földet,
hisz nyíltan csábít téged, a szemem előtt!
Igen, ez tény, s a tények makacs dolgok,
a szemeid majdhogy el nem olvadnak,
de el ne feledd, hogy ki is az úr a háznál:
ahogy én fütyülök, te úgy táncolhatsz csak!
Ahogy én fütyülök, te úgy táncolhatsz csak!

A szám végén a Farmerek visszaülnek az asztalukhoz. Lónyerítés hallatszik, majd kintről hangok: "Emeljétek le ... úgy ... óvatosan ..." stb. Betámolyog az Aranyásó, elvergődik az asztalig, rárogy.)

Farmer-1: De hiszen ez az Aranyásó! Hé, bátyám, mesélj már!

Aranyásó (Alig piheg): Egy ... whiskyt ... előbb (A Kocsmáros hozza az üveget, tölt egy kis pohárba. Az Aranyásó megfogja a kezét) Csak ... félig ... (A félig töltött poharat az asztalra teszi, az üveget kikapja a Kocsmáros kezéből, kiissza.)

Farmer-1: Na, mesélj már, ne csigázz!

Aranyásó: Hát ... sok helyen megfordultam ... kerestem, kutattam ... míg azután ...

Farmer-1: Találtál?

Aranyásó: Hát, ha jó volt a rajz, amit adtál ...

Farmer-1: Hoztál-e mintát belőle?

Aranyásó: Hoztam ... egy keveset ...

Farmer-1: És hol lelted meg?

Aranyásó: A Yukon ...

Farmer-1: Hol?!

Aranyásó: A Yukon folyó mellett ... volt egy ültetvény ... valami vulgáris kertész ...

Farmer-1: Bulgárkertész!

Aranyásó: Aha, ő is ezt mondta, de ennek semmi értelme.

Farmer-1: Na és hol van most?

Aranyásó: Elástam egy fa alá.

Farmer-1: Minek a szőlőt fa alá ásni?!

Aranyásó: Nem a szőlőt. Azt a ... kertészt.

Farmer-1: Miért?

Aranyásó: Mert meghalt szegény.

Farmer-1: Pont amikor odaértél?

Aranyásó: Nem. Pont amikor fejbe vertem.

Farmer-1: Fejbe verted?

Aranyásó: Fejbe hát. Vonakodott szépszerivel szőlőt adni.

Farmer-1: Szegény feje. No de hol a szőlő?

Aranyásó (Kikiabál): Hozzátok be a hordót, fiúk! (Ketten begörgetnek egy hatalmas hordót, áhítattal kinyitják, a Farmer-1 oda se nézve belenyúl, majd egyre mélyebbre nyúl, végül a legaljáról kikotor egy csenevész kis fürtöt.)

Kocsmáros: Mit akarnak kezdeni ezzel a satnya vakarékkal?

Farmer-1: Nyugi, főnök! Robinson is egy cső kukoricával kezdte.

Kocsmáros: Kérem, uraim, én csak a legjobbakat kívánom maguknak!

Kocsmárné: De az árusítás jogát magamnak kötöm ki!

Farmer-1: Legyen nyugodt, asszonyság, nem lesz verseny a maguk löttyei és a mi borunk között!

Hirtelen sötét, és mint a Nyitánynál, most is csak egy szájharmonika játszik. Az első szakasz végén most minden hangszer beszáll, és minden Farmer meg van világítva.

 

 

Finálé

Farmer-2
Erős volt a szőlő,
a földben megfogant,
ápolgatták nagy szeretettel,
gondosan.
Szél ellen is óvták,
az édes fürtöket,
s ősz közepére megvolt
a szüret.

A basszus és a ritmus kiszáll, hátra lépnek, már csak a gitár és a bendzsó kíséri a szájharmonikát és az éneket.

Megteltek a hordók,
erjed a must és forr,
még egy év, és felaranylik
a bor.
El is terjedt gyorsan
hódított az új ital,
s a bor nyomában vidám volt
a dal.

A gitár is elhallgat, a szájharmonika és bendzsó kíséretével a mesélő Farmer-1 zárja a darabot.

Farmer-1: Néhány év alatt a bor meghódította az Egyesült Államokat, és felkeltette lakói érdeklődését az ország iránt, ahonnan ez a királyi nedű származott. A bevándorló-hajók élelmes tulajdonosai most már a visszaútra is megtöltötték hajóikat a kíváncsi amerikaiakkal, és felvirágzott a magyar idegenforgalom.

 

 

F Ü G G Ö N Y