Nem igazán magas fokú tanulmányainkból emlékezhetünk, hogy az átlag egy kifejezetten statisztikai rendeltetésű hányados. Az osztandó a vizsgált komponenseket jellemző számszerű értékek összege, az osztó a vizsgált komponensek mennyisége. Ezt azért érdemes tisztázni, mert azt szajkózza a királyi média, hogy azoknak a fogyasztóknak kell csak majd "speciális lakossági többletösszeget" fizetniük, akik aktuális fogyasztása "meghaladja az éves átlagot". A valóságos helyzet természetesen más. A fizetendő rezsiszámla a jövőben két részből fog állni: az "átlag alatti" fogyasztásért a régi, esetleg későbben aktualizált "rezsicsökkentett" összeget kell kifizetni, az "átlagnál" nagyobb elfogyasztott részért viszont egy magasabb összeget. De mikor? A teljes fogyasztás mértéke csak egy teljes év elteltével derül ki. A számlákat havonta fizetjük, talán az "átlag" 1/12 része lesz a mérvadó? És miféle "átlagról" van szó? A közölt érték nem lehet az összfogyasztás egy főre eső összege, hiszen abban a pazarló fogyasztás is benne van. Nem lehet más, mint egy hasraütött fiktív összeg. Fognak ezek végre egyszer tisztán beszélni?
Próbáljunk meg ezért rövid időre a rezsicsökkentést módosító rendelet megalkotóinak a helyébe lépni. Ahhoz, hogy meghatározzuk az "átlagos áramfogyasztás" értékét, első - nagyon hibás - lépésként összeadjuk a teljes éves lakossági áramfogyasztást, és elosztjuk a beérkező számlák számával, vagy a működtetett mérőórák számával. Egy ilyen "átlagban" három nagy hiba van:
- Nagy lakóközösségek egyetlen közös számlán fizetik meg az összesített nagy havi összeget;
- Ebben az összfogyasztásban benne van a pazarló fogyasztásrész is.
- Tartalmazza az igen ritkán üzemeltetett (például: hétvégi nyaralóház, korcsolyapálya) fogyasztók alacsony, nem jellemző összegű fogyasztását is.
Az első hiba elhárítása érdekében az összfogyasztást nem a számlák számával, hanem az áramot fogyasztó családok valahonnan megszerzett számával osztják el. Ha ki akarjuk zárni a pazarló fogyasztást - ki akarjuk -, akkor az előző hányadosnak mondjuk csak a 75%-át nevezzük el "átlagos fogyasztásnak". Ha így teszünk, akkor rámondhatjuk, hogy a "csökkentett lakossági piaci többletfizetés" csak a fogyasztók egynegyedét terheli. Persze ebben is tévedhetünk, hiszen egy összesített túlfogyasztásnak része lehet sok viszonylag alacsony, de kevés viszonylag jelentős egyedi túlfogyasztás is. Minden esetre egy így kiszámolt fiktív fogyasztási értéket elnevezhetünk éves átlagnak, és képezhetünk belőle napi viszonyítási értéket, a szavaknak többé úgysem kell megfelelniük a jelentésüknek.
Az persze ezzel nincs megoldva, hogy mi van akkor, ha egyes időszakok csúcsfogyasztását más időszakok "átlagon aluli" fogyasztási mennyiségei kiegyenlítik, vagyis egy korábbi csúcs "belesimul" a későbbi völgyekbe. Nem könnyű a feladat, de néhány dolgot feltétlenül megtehetünk, például újranyittatjuk a lerohadt barnaszénbányákat és megtiltjuk a tűzifa exportálását.
Létezhet egy másfajta megközelítés a még nem büntetendő "referencia-fogyasztás" (átlagról semmiféle szó nem lehet) kiszámolgatására. Megnézik, hogy egy jellemző magyar család lakóhelyén miféle teljesítményű áram- és gázfogyasztó berendezések vannak üzemben, és mennyi ideig vannak hétköznap, illetve hétvégén és ünnepnapon bekapcsolva.
Gáz esetén ez kissé bonyolultabb, mert azok a berendezések erősen szabályozható fogyasztásúak. Ezeket az értékeket a megfelelő napok számával megszorozva kialakulhat egy éves jellemző összfogyasztás, amit elnevezhetnek úri tetszésük szerint "átlagosnak" vagy Drupál Alajosnak, mindegy. Az is létezhet, hogy egy ilyen "referencia-család" aktuális havi számlaösszegeit veszik alapul. De adják közre, az Isten szerelmére, hogy miféle módszert követtek. Biztosan történik még néhány apró finomtás, akárcsak az itrt látható ábrán:
