HTML

Satyrblog

Eredeti célom többek között amatőr alkotók szépirodalmi jellegű szövegeinek közreadása volt, ezek azonban egy bizonyos idő után az azóta megszűnt Faragóműhely nevű blogomba kerültek. Szerepelnek továbbá bevált kedvteléseim (labdarúgás, matematika, zene, nyelvek,...) köréből származó, remélhetően vitát is kiváltó bejegyzések, rövid aktuálpolitikai észrevételek. Ha úgy gondolod, hogy egy saját bejegyzésed jól illeszkedhet a blog jellemzőihez, a látogatók ízléséhez, küldd el a következő címre: miklos.varkonyi@gmail.com

Címkék

ady (1) ajovoemlekei (1) akadémia (1) alak art (1) állami támogatás (1) állatok (1) angol (15) átirat (1) ballada (1) britten (6) dalszöveg (15) divat (1) e.a.poe (1) életrajz (1) erotika (1) Európai Unió (1) felekezet (1) félrefordítás (1) felsőoktatás (1) finanszírozás (1) francia (1) frank zappa (1) futball (7) gól (1) győzelmi harsonák (1) hatod (1) hozzászólások (1) humor (24) ihlet (1) ingyenes (?) köznevelés (1) interjú (1) inverz (4) irónia (2) iskolakezdés (1) játékvezetés (3) jeszenyin (1) József Attila (1) kästner (1) képviselő (1) kipling (1) kivonat (1) klímakatasztrófa (1) könyvnap (1) kooperáció (9) környezet (1) koronavírus (3) korszerű tanszerek (1) Kozmosz (1) központozás (1) kritika (1) kultúra (6) leshelyzet (1) limerick (1) link (1) logika (1) madarak (1) magánkiadás (1) matek (1) matematika (1) mentőakciók (1) műbírálat (4) műfordítás (29) musical (1) német (3) népfelkelés (1) női BL (1) nyelvtan (1) nyereség (1) nyitási propaganda (1) orosz (1) ötvenhatos villamos (1) óvatosság (1) párbeszéd (1) philip sidney (1) poet (1) póker (1) politika (25) próza (1) radikalizmus (1) rejtvény (1) rezsidolgok (1) robert frost (1) ross satyr (18) sorozat (1) spanyol futball (1) sport (1) suzanne vega (2) szabálykönyv (1) szatíra (21) színház (1) szóhasználat (1) szonett (5) szonettkoszorú (1) szövegalkotás (1) szövegminőség (1) tankötelezettség (1) tanulmány (23) televízió (1) tender (1) tennyson (1) tesztelés (1) UEFA (1) újév (1) ujjgyakorlatok (12) üres struktúra (1) választás (5) vallás (1) valószínűségszámítás (1) VAR (1) vegyes rímképlet (1) vers (36) versenykiírás (1) videóasszisztens (1) videóklip (1) vita (6) western (1) xilofongyár (12) zene (9) zöldségek (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Lobra: Most 2022. március elseje van, 19:00 óra, és a megfelelő kijelző azt mutatja, hogy ezt a bejegyzés... (2022.03.01. 19:02) A Duna-kanyar gyöngyszeme
  • Lobra: A tény, hogy a közel kétezer megnyitás következtében rettentő sok, több mint 80 észrevétel özönlöt... (2022.02.09. 02:17) Néhány szubjektív mondat a vagyonokról
  • Lobra: A rezsiköltség-megtakarításokat végső soron a fogyasztónak kell megfizetnie például azért, mert a ... (2022.02.06. 12:47) Rezsigazdálkodás - korábban és jelenleg
  • Lobra: Köztudott, hogy az ez évi férfi labdarúgó Európa-bajnoki döntő meccseinek egyik helyszíne Budapest... (2021.04.08. 19:59) Reszkess, koronavírus!
  • Ross Satyr: Az EU az egyes tagországokra bízza a döntést, vagyis elkerülhetetlen egy sokoldalú egyeztetés, ame... (2019.04.30. 11:59) Óraátállítás

Linkblog

Szubjektív szavak a női labdarúgásról

2017.08.18. 16:07 Lobra

Érdekes módon a nagypályás felnőtt női labdarúgásban „gyakrabban” rendeznek világversenyeket, legalább is a döntő fázisokat tekintve, mint a férfiak számára. Utóbbiak csak páros években mérkőznek meg: számukra az Európa-bajnokságok éve egybeesik a nyári olimpiai játékok évével, míg a női kontinentális és világbajnokságokra páratlan években kerül sor, az olimpiai játékokon azonban természetesen ugyanabban a páros évben vesznek részt, mint a férfiak.

euro_2017_women.jpg

Mindezt azért bocsátottam előre, mert alább azokat a megfigyeléseimet osztom meg, amelyekre a legutóbbi, 2017. évi hollandiai Európa-bajnokság mérkőzései adtak alkalmat. Az észrevételeimet szándékosan a negatívumokra összpontosítottam, hiszen a „hivatalos” fórumok – kérdezhetném álnaívan, hogy vajon milyen megfontolásból – a pozitívumokat emelik ki. Hozzá kell tennem, hogy a felsorolt kifogásaim nem minden résztvevőre érvényesek, de a döntő többségükre nagyon is.

  1. Szerintem a lejátszott mérkőzések színvonala akár a megelőző kontinens-döntőhöz képest is erősen visszaesett. A csapatok a mérkőzések döntő részében csupán a betanult sablon megoldások alkalmazására voltak képesek, talán csak a végső győztes hollandoktól lehetett kreatívnak mondható megoldásokat látni. A hatékonyság rendkívül alacsony volt, a 37 mérkőzésen mindössze 68 gól esett. Az Európában elterjedten művelt labdás csapatsportok között messze nincs egy sem, ahol ennyire ritkán történne a pillanatnyi állást befolyásoló esemény (gól, pont). Elég a skála másik végén a kézilabdára vagy a kosárlabdára gondolni.

  2. Ha már a kosárlabda szóba jött: a játékvezetők döntő többsége gyakorlatilag kosárlabda-szabályok szerint vezette a meccseket: bárki bármilyen okból földre került, azonnal megkapta a szabadrúgást a csapata javára. A működésüket nemhogy technikai eszközök nem segítették, de még alapvonali asszisztenst sem alkalmazott az UEFA.

  3. A játékosok teljesítménye arról tanúskodott, hogy nagy többségük a sportág alapvető mozdulatait sem sajátította el. Teli csűddel való kapura lövés helyett többnyire íveléseket láthattunk, de ennél feltűnőbb hiányosságok is akadtak. Nagyon kevés kivétellel képtelenek voltak gyors, rövid sprintekre, a kezdő sebességük rendkívül alacsony, a fejeléshez szükséges tömegpont-emelkedésük a nullához közelít, nagyon sokan képtelenek felszabadító rúgás során a derekukat a szükséges szögben elfordítani. A párharcokban inkább az ütemérzék hiánya, mint a szabálytalankodás szándéka eredményezett szabálytalan megoldásokat.

  4. A pályára lépett női labdarúgók sokkal inkább nők, mint labdarúgók. Nem vágatták le a fenekükig érő hajukat, hanem különféle megoldásokkal próbálják meg viselni, noha ez szinte minden megmozdulásban – fejelés, felugrás, viszonylag gyorsabb futás – a hátrányukra vált. Nem beszélve arról, hogy az UEFA kötelező előírását megsértve a mezük hátuljára nyomtatott nevük nagy részét, de akár a mezszámuk egy részét is eltakarhatja a szabadon lelógó hajzuhatag, ami nem könnyíti meg a kommentátorok dolgát.

Essék szó érintőlegesen a magyar női nagypályás labdarúgásról is. Ebben a műfajban az említett nagy világversenyeken eddig 24 alkalommal próbálkozott a válogatottunk, és mindössze egyszer sikerült eljutnia a végső fázisba: az 1991-es dániai Európa-bajnokságon bejutott a negyeddöntőbe, ahol két vesztes mérkőzés után, 1-4 gólkülönbséggel az 5-8. helyen zárt.

Az U17 korosztály számára eddig tíz Európa- (évente) és hat világbajnokságot (kétévente) rendeztek, válogatottunknak még nem sikerült eljutnia a végső fázisba. Az U19 korosztályban már húsz Európa-, illetve a nekik megfelelő U20 korosztályban már nyolc világbajnokság zajlott le, szintén magyar részvétel nélkül a végső fázisban. Megjegyzendő, hogy a világbajnokság döntőjébe való bejutáshoz a válogatottnak a kontinentális bajnokság során kell(ene) kvalifikálnia magát.

Nincs szándékomban bármiféle összegzés elvégzése. Arra azért utalnék, hogy az UEFA által egyelőre mostohagyerekként kezelt női futsal, minifoci és strandfoci szakágakban a magyar nők is kezdenek figyelemre méltóan szerepelni az eseti nemzetközi tornákon, barátságos összevetéseken, annak ellenére, hogy szövetségi szinten még a nagypályás szakághoz képest is elenyészőbb a támogatottságuk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ross-satyr.blog.hu/api/trackback/id/tr9012759960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása