Satyrblog

- Jónapot, a Nemzeti Erdőőr Szolgálat alkalmazottai vagyunk. Kirándulgatunk, kirándulgatunk?
- Vagyok bátor.
- Mi az ott a kezében?
- Turistabot.
- És miért van vashegye?
- Jártamban-keltemben önkéntes csőszként fölszedem a szemetet.
- Látom, vadászkalapot visel.
- Igen, kényelmesebb, mint ha napernyőt kellene tartanom a kezemben. Nagyon tűz a nap.
- De látom, nemcsak a nap tűz. Maga is beletűzött valamit a kalapszalagjába.
- Szokásom.
- Na jó, de itt három szál bükkönyfürtös csillagzernicéről van szó.
- Ki nem találtam volna.
- Tudja, mennyibe kerül egyetlen szál leszakajtása? Ötven darab ezresbe.
- Nem szakajtottam, tépve találtam őket.
- Hát, ez egy állítás… Ugye megengedi, hogy nyálmintát vegyünk?
- Annak a … gerlicének van nyála?
- Nem tőle, magától.
- Tőlem? Minek?
- Ha a három szálat letépve találta, akkor a saját déenese mellett vagy alatt ott kell lennie a tettes déenesének is. Csak így tisztázhatja magát.
- Hát akkor csak tessék, tunkoljon, tunkoljon.
- Szükségünk volna a személyi adataira is. Ugye beszkennelhetjük az igazolványait?
- Mmgrgrhh … grmmpp…
- Tessék?
- Hogyan adhatnám a hozzájárulásomat, amíg vattapálcikát dugdos le a torkomon? Szkenneljék be.
- Illetve… talán volna más módja is az elintézésnek…
- Szerintem is. Maguk ugyanis a bakancsukkal összesen fél négyzetméternyi göndörszirmú csollánypecért tapostak le!