Frissítés: Miután megszületett az a politikai döntés, hogy a legnagyobb demokratikus oldali pártok egy közös jelölő szervezetként és közös választási szövetségként vesznek részt a választásokon, az alábbi - és esetleg néhány korábbi - fejtegetés, amely még a külön-külön részvételüket feltételezte, tökéletesen fölöslegessé vált.
Egy korábbi bejegyzésben, a mostaninak az elődjében kíséreltem meg kitérni néhány aktuális napi kérdésre, a terjedelem azonban minden bizonnyal meghaladta a megengedettet, ezért kénytelen vagyok ebben a folytatásban elhelyezni azt, ami ott lemaradt. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy a jövőben kibővítsem a tartalmát.
Taktikai modell egyéni választási körzetekre
Kísérletet teszek egy modell összeállítására, amelynek célja javaslatok kialakítása az országgyűlési képviselőválasztások során a pártpreferencia-megoszlás szempontjából tipizálható egyéni körzetekben követendő választási taktikákra.
Az alábbi modellben a 2014. évi országgyűlési képviselői választások eredményeképpen kormányváltást kívánó demokratikus erők által, az egyéni képviselőjelölti körzetekben követendő választási taktikákról lesz szó, a pártpreferencia-megoszlás szempontjából tipikusnak mondható egyéni körzetek fajtái alapján.
A modell alapvető feltételezései
A hasonló modellek a jövőre vonatkoznak, részben ismert, részben feltételezett számadatokra alapozva. Vegyük sorra ezeket.
- Biztos, hogy a Fidesz-KDNP formáció (FK) marad kormányon, ha a választások végeredményeképpen az összes megszerzett mandátumuk száma eléri a 100-at. A legfontosabb célt meghatározó függvény tehát a kormányváltó erők szempontjából egyszerű: FK < 100. Ennek eléréséhez minél több egyéni körzetben meg kell akadályozni a Fidesz győzelmét, ahol pedig ez nem lehetséges, törekedni kell arra, hogy minél kevesebb „győztes töredékszavazatot” szerezzen.
- Ismert a választójoggal rendelkező népesség 55%-ának pártpreferencia-megoszlása.
- Feltételezzük, hogy az országos választási részvételi arány 75% lesz.
- Feltételezzük, hogy a hivatalos kampány kezdete 2014. március 1. lesz, és addigra a ma még bizonytalanok közül további 10%-ról kiderülnek az akkor már egybehangzó, megbízható pártpreferenciák.
- Feltételezzük, hogy a még akkor is bizonytalan, de a választásokon majdan részt vevő választók (további 10%) pártpreferencia-megoszlása legalább is nem lesz kedvezőtlenebb.
- Feltételezzük, hogy a demokratikus erők (D) együttműködésének alapelve (külön lista, közös egyéni jelölt) nem változik.
- Feltételezzük, hogy a modellben részt vevő minden szereplő (a választók, a pártok kampányvezetői, az egyéni képviselőjelöltek) a saját szempontjából, az informáltságának szintje alapján racionálisan viselkedik.
Az egyéni körzetek típusai
Az egyéni képviselői körzeteket az alábbiakban az alapján különböztetjük meg egymástól, hogy a kampány kezdeteként kitűzött napon hogyan oszlik meg a területükön a választáson részt vevők preferenciája. Ezt százalékos értékben tüntetjük fel, a % jel nélkül. A pártok vagy választási szövetségek jelöltjein kívül figyelembe kell venni független jelöltek indulásának lehetőségét is.
A modellben a következő jelöléseket használjuk:
F = Fidesz-KDNP jelöltje
D = demokratikus erők jelöltje (közös, egyeztetett)
J = jobbik jelöltje
X = független jelölt
E = összes többi jelölt (összetételük körzetenként eltérő lehet)
- Egyértelmű Fidesz-dominancia: F80, D10, E10. Ilyen körzetekben törekedni kell a második hely megszerzésére vesztes töredékszavazat elérése céljából.
- Fidesz-dominancia, jelentős Jobbik-arány: F60, J25, E15. Ahol a második hely sem szerezhető meg nagy valószínűséggel, ott a D-t alkotó pártok akár külön-külön is indíthatják a jelöltjeiket. Ekkor egyértelműbb, hogy a választó ugyanarra a formációra szavaz egyéniben és listán.
- Fidesz és Jobbik egymáshoz közel, többiek lemaradva: F46, J40, E14. Itt kétféle taktika lehetséges: vagy elindulnak a D-t alkotó pártok külön-külön (lásd a 2. esetet), vagy, szigorúan a célfüggvényt szem előtt tartva (és orrukat befogva) megkísérlik a Jobbik jelöltjét bejuttatni.
- Fidesz vezet, J és D egymáshoz közel: F45, J25, D25, E5. Ilyen esetben egyértelműen a második hely megszerzését, a Fidesz lehetséges megközelítését kell célul tűzni.
- Erős egyéni jelölt, egyenlő többiek: X60, F20, J20, D20. Ha van rá esély, akkor a második helyet kell megszerezni; ha nincs, akkor az egyéni jelöltet kell támogatni.
- Domináns egyéni jelölt: X80, E20. Ha van rá esély, akkor a második helyet kell megszerezni; ha nincs, akkor az egyéni jelöltet kell támogatni.
- Erős egyéni és Fidesz-jelölt: X40, F40, E20. Az egyéni jelöltet kell támogatni.
- Minden olyan egyéb körzetben, ahol a demokratikus erők mért támogatottsága megközelíti a 40 százalékot, törekedni kell az elsőség megszerzésére.
Következtetések
A fenti számértékek között szándékosan vannak nagy ugrások, miközben a valóságban természetesen bármiféle átmenet lehetséges. Már ez a fenti néhány példa is rámutat két fontos következtetésre:
- Minden konkrét körzetben nagyon körültekintően kell a helyi adottságokhoz illeszteni a követendő választási taktikát.
- Adott esetben akár nagyon „szokatlannak” tűnő megoldást (lásd fent a 3. típusú körzetet), illetve a fő szabálytól való eltérést (lásd fent a 2. típusú körzetet) is meg kell fontolni a végső cél érdekében.
Mivel mindezt laikusként próbáltam megfogalmazni, természetesen szívesen fogadok bármiféle hasznos kiigazítást.
A paktum miniszterelnök-jelöltjéről
Alapvető közjogi megfontolásoknak mond ellent az MSZP és E-PM közötti megállapodásnak egy bizonyos pontja. És a többi…?
Nem tudom, érvényben van-e még az MSZP és az E-PM közötti megállapodásnak az a pontja, amely azt mondja ki, hogy a két szervezet közös miniszterelnök-jelöltje az lesz, akinek a pártja a listán több mandátumot szerez, mint a másiké. Nem lep meg a dolog szakszerűtlensége, de azért felsorolom: ez a pont ellentmond a választási rendszernek, a matematikának, továbbá az írott vagy a szokásjognak. Illetve… tulajdonképpen néhány óráig vagy néhány napig élhet ez az elgondolás, tovább azonban nem. Arról feledkeznek meg ugyanis ennek a rendelkezésnek a megfogalmazói, hogy amennyiben a történések egyáltalán odáig fejlődnek, hogy a Köztársasági Elnök a két párt valamelyikének listavezetőjét kéri fel kormányalakításra, akkor ezt azért teszi majd, mert az illető párt együttesen, az egyéni és a listás helyeken több mandátumot szerzett, mint a másik.
Azt szoktuk mondani, megalapozottan, hogy egy rendszer szilárdságát, megbízhatóságát a leggyengébb láncszemének jellemzői határozzák meg. Nos, egy ilyen láncszemet már találtunk…
